Korábban minőségi kifogás esetén - ha vita merült fel a felek között - a kereskedő köteles volt továbbítani a terméket a fogyasztóvédelmi hatóságnak, amely bevizsgálta a terméket, és az általa kiállított szakvélemény kötelező volt a felekre nézve. Ma már csak azt határozza meg a jogszabály, hogy kit terhel a bizonyítási kötelezettség.
A jótállási kedvezőbb a fogyasztó számára, mert a jótállási idő alatt nem neki kell bizonyítania, hogy vétlen a meghibásodásban, hanem a kereskedőnek. Szavatosságnál - fogyasztói szerződés esetén - a vásárlást követő hat hónapon belül hasonló a helyzet, mivel a jogszabály kimondja, hogy az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. Ez azt jelenti, hogy a bizonyítási kötelezettség a teljesítést követő első hat hónapban a kereskedőt, utána pedig a fogyasztót terheli.
A bizonyítási kötelezettségnek a felek általában úgy szoktak eleget tenni, hogy bevizsgáltatják a terméket. Jelenleg több minőségvizsgáló szervezet van, amely szakvéleményt állít ki. A szakvélemény azonban nem kötelező, tehát előfordulhat, hogy a fogyasztó saját költségén - mivel a szakvélemény költsége a vizsgálatot kérőt terheli - bevizsgáltatja a terméket, és a szakvélemény szerint jogos az igénye, a kereskedő mégsem ismeri el azt. Ezt célszerű előre tisztázni, ugyanakkor a békéltető testületi, illetve bíróság előtti eljárásban viszont lehet hivatkozni rá.
Ha a szakvélemény szerint megalapozott a fogyasztó igénye, akkor kérheti az üzlettől a szakvélemény költségének megtérítését is.
Forrás: OFE
Szóljon hozzá: