Az internet szellemiségéből - és technológiájából - fakadó arctalanság lehetősége már a legkorábbi időktől kezdve a számítógépek elé vonzotta azokat is, akik a könnyű és csalárd haszonszerzésre szakosodtak. A világhálót rutinszerűen használó milliókat ma már csak viszonylag kevés - és nagyon leleményes - trükkel lehet félrevezetni. Igaz ugyanakkor, hogy a "félművelt" internetezőből válik a legkönnyebben "palimadár": amikor azt hiszi, hogy tisztában van már sok mindennel, akkor ül fel legkönnyebben egy kifinomult átverési forgatókönyvnek.
Az első veszteség után persze már olyan dolgokat is gyanakvással fogad majd, amelyeket a lehető legtisztább üzleti szándékok motiválnak. A tanulópénzt nagyon sok ember megfizeti. Mindeközben pedig tömegével válnak netfelhasználóvá további sok száz millióan, és mivel "egy újszülöttnek minden vicc új", gyanútlan elszenvedői lehetnek akár klasszikus internetes átveréseknek is.
Hogy milyeneknek?
A sor természetesen meglehetősen hosszú, de hogy típus szerint mégis viszonylag egyszerűen rendszerezhetők, az nem kis részben magának a felületet kínáló technológiának köszönhető. Olyannyira, hogy az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) egyik társult intézménye nem csupán a kategorizálásra vállalkozott, hanem arra is, hogy minden típushoz egy csokorra való jó tanácsot is hozzárendeljen: milyen egyszerű eszközökkel kerülhető el, hogy valaki lépre menjen a körmönfont ígéreteknek.
Az Internet Crime Complaint Center rangsorolja az aukciós oldalakon leselkedő veszélyeket. Ezek a dolog jellegéből fakadóan két ember alkalmi, személyes üzleti kapcsolatát "hivatottak" elősegíteni, és a kettő közül, ugyebár, elég, ha az egyik cinkelt kártyákkal játszik. A jó tanácsok sora egy mondatra redukálható: ellenőrizzük a lehetséges valamennyi módon az eladót vagy a vevőt (erre a legtöbb aukciós oldal szolgáltatói szabályzata is keretet kínál), mielőtt a tényleges aukcióban részt vennénk. Különösen gyanús lehet például, ha az eladó kizárólag készpénzt hajlandó elfogadni.
A
http://www.consumeraffairs.com oldalnál az első helyre a "szinte ingyen" elérhető termékkör - többek között a kétdolláros fogfehérítő - került. Ezekben az esetekben a filléres csodaszereket kínáló és a gyors internetes helyváltoztatásban is rutinos csaló weboldalak hitelkártyaadatokra vadásztak, és jól meg is csapolták azok fedezetét. Olyannyira, hogy ez a Google érdeklődését is felkeltette: a keresőóriás vállalat annyival tudott enyhíteni a veszélyeken, hogy technológiai úton megakadályozta az egyszer gyanússá vált (fantom)cégek ismételt próbálkozásait más webcímekről.
A második és harmadik helyre az ingatlanpiac hiénái kerültek, akik a megszorult amerikai háztulajdonosoknak kínáltak "vonzó pénzügyi alternatívát" a hitelezők jelzálogjogának érvényesítésével szemben. A félrevezetett ingatlantulajdonosok még nagyobb veszteséget szenvedtek el azáltal, hogy nem létező hitelkiváltási szolgáltatások ígéretének dőltek be. Csupán egy kaliforniai bűnözőpáros több ezer dollárt csikart ki százhatvan áldozatától, akik végül is nem menekülhettek, villámgyorsan elveszítették otthonaikat.
Maga az amerikai elnök lett a "reklámarc" azokban a levélszemétként terjedő e-mailekben - a lista negyedik helyét érdemelték ki -, amelyek azt ígérték, hogy közreműködnek a Barack Obama által meghirdetett gazdaságélénkítési program milliárdjainak szétterítésében.
Show-business és fogyókúrás készítmények - ez a kombináció a ranglista ötödik helyét eredményezte azoknak a fondorlatos csalóknak, akik ismét csak hitelkártyaadatokra vadásztak (egy népszerű show szereplője volt hivatott elhitetni azt, hogy szó sincs átverésről).
A tízes lista további helyein olyan trükkök sorakoznak még, mint távmunkára vonatkozó ígéret, szállítási költségek manipulációja, használtautós fortélyok, félrevezető autós garanciák, hamisított banki weboldal.
Az oldal szerkesztői általánosítható tanácsot fogalmaztak meg a megelőzések érdekében: ha valami túlzottan jó ajánlatnak tűnik, kezdjünk azonnal gyanakodni.
Szóljon hozzá: