Szombaton, életének 95. évében, Berkshire grófságbeli otthonában elhunyt a magyar származású, Nagy-Britannia világhírű gasztro reformere és étteremkritikusa.

Ő volt az, aki a múlt század derekán megpróbálta feléleszteni és nemzetközi színvonalra emelni az akkor igen siralmas angol konyhát, valamint útjára indította a szigetország legnépszerűbb étteremkalauzát.

Egon Ronay Budapesten született és élt 1946-ig. Csak akkor emigrált Nagy-Britanniába, amikor édesapja - akinek öt étterme volt Budapesten - mindent elveszített. Az öreg Rónay tönkrement, de kapcsolatai révén még sikerült kijuttatnia a fiát Magyarországról. Az ifjú Ronay egy darabig London szórakozó negyedének központjában, a Picadilly-n dolgozott étteremvezetőként. Annyira megdöbbentette a háború utáni sivár angol gasztronómia, hogy elhatározta: felébreszti az angolok ízelő bimbóit. Igaz, nem a magyar, hanem a francia konyhát és ízlést hívta ehhez segítségül. Hamarosan Marquee néven saját éttermet nyitott London egyik előkelő negyedében, a Kinghtsbridge-ben. Az angol főváros krémje csakhamar otthonának tekintette a helyet, meghozva Ronay-nak a kapcsolatokat és megalapozva a hírnevét. Minden esélyt ki is használt arra, hogy a savanyú tojásban, főtt krumpliban, ízetlen, agyonpárolt zöldségekben és húsokban úszó angol konyha ellen komoly reform háborút indítson.


1957-ben aztán Ronay's Guide néven megalapította az ország első étteremkalauzát, amely a Michelin-guidehoz hasonlóan, étel- és hotelreklámoktól mentesen, teljesen pártatlanul és hajlíthatatlan szigorúsággal minősítette a szigetország éttermeit. Ronay kezdetben egy barátjával járta az angol vidéket, és saját bevallása szerint, ketten napi négyszer négyfogásos menüt fogyasztottak el a különböző helyeken, hogy besorolhassák az éttermeket. Ronay az első kalauzban a vendéglátástól és gasztronómiától független Ford autó- cég négy oldalas reklámját közölte, hogy a költségeit fedezze. Az éttermek listázásával ki akarta mozdítani az angolokat abból a sztoikus hozzáállásból, mi szerint teljesen mindegy, mi van a tányérjukon. A könyv "mindenki által gyakorolt nyílt véleményt - dicséretet és kritikát egyaránt - hirdetett, annak érdekében, hogy minőségi ételekhez jussanak az angolok", és a válogatás nagy sikert aratott. Az eladási mutatók bőven meghaladták a harmincezer példányt, amely azokban az időkben óriási eredménynek számított. Az angol publikum igényesebb lett a gasztronómiát illetően, a minősített éttermek pedig büszkén hirdették a Ronay-besorolást. S a verseny kinevelte az első olyan séf generációt is, amelynek a konyhaművészet nem a foglalkozása, hanem a szenvedélye és a büszkesége lett.

Az első kiadvány sikere után a Ronay's Guide-nak több inspektora lett és kiterjedt a minősítés a hotelekre s a kocsmákra is. A kritikusok névtelenül, inkognitóban járták a városokat, falvakat. Ronay könyvelőinek a legnagyobb gyötrelmére a már a kalauzban szereplő éttermek minősítései soha sem csak frissítve lettek, hanem minden évben minden egyes hely tiszta lappal indult. A könyv sok évtizedes történelme alatt soha egyetlen kritikus sem fogadott el semmilyen ellátást, még egy pofa sört sem fizetség nélkül. Ronaynak különleges érzéke volt a tehetségek felfedezéséhez is.

A The Daily Telegraph szerint (ahol Ronay sokáig saját rovatot vezetett) olyan sztár séfeknek a mentora volt, mint Marco Pierre White, Raymond Blanc vagy Gordon Ramsay és Marcus Wareing. Ám akik nem érték el a kívánt minőséget, azok sem kerülték el a figyelmét. Ronay szerint a légitársaságok által kínált ételek "előre megfontolt gasztronómiai gyilkosság"-nak számítanak, az autópálya pihenők éttermeiben "moslékot" árulnak. A kritikus nem volt kegyesebb a nagy riválisaihoz, a Michelin-guidehoz és az AA Étteremkalauzhoz sem. Az előbbi szerinte "francia sovinizmusban úszó vélemény rendszer, amelyet kizárólag sznoboknak terveztek", az utóbbi pedig "kevés gasztronómiai szaktudásról" árulkodik. Ám a Ronay Guide egy idő után mégis csak ehhez az utóbbi nagy riválishoz került. S az AA hét évig szüneteltette is a kiadást, mondván, hogy maga is anyagi gondokkal küzd. A cég csődbemenetele után Ronay-nak sikerült visszavásárolnia a jogokat, és 2005 óta az angol közönség újból olvashatta a kiadványt.

Ronay -ból élete alkonyára nemzetközileg elismert és ünnepelt személyiség vált. A rivális franciák a Francia Gasztronómiai Akadémia tiszteletbeli tagjává választották, és Jacques Chirac 1983-ban Medaille de la Ville de Paris érdemrenddel tüntette ki. Ronay 1987-ben a Chevalier de l Ordre du Mérite Agricole címet is kiérdemelte.1999-ben Nagy-Britannia is csatlakozott a franciákhoz, a Lifetime Achievement díjat adományozva Ronaynak.

Egon Ronay álma az volt, hogy az angol konyhaművészet egyszer túlszárnyalja a franciát. Hogy ez bekövetkezik-e, nem tudhatjuk, de azt igen, hogy nézetei, az értékrendszere a halála után is sokáig befolyásolni fogja az angol gasztronómia alakulását.

Forrás: HVG

Ajánljuk még:

• Óvakodj a gyanúsan olcsó, márkás napszemüvegektől!
• Hódít a netes bankolás
• Szigorítások az internetes gyógyszerkereskedelemben
• MÁV: már csak fél óra késés után jár kártérítés
• Folytatódik a verekedő BKV-ellenőrök pere