Valószínűtlenül magas viteldíjtól a gyors és szakszerű szolgáltatásig mindennel találkozott a Kosár magazin csapata, amikor februári számában a tizenkét piacvezető budapesti taxitársaságot tesztelte.
A buszpályaudvarhoz legyen szíves!
Évtizedek óta rosszízű legendák keringenek a pesti taxisokról. Mindannyian hallottunk már olyan panaszokat, hogy indokolatlanul hosszú útvonalakon sétakocsikáztatják a gyanútlan utasokat, trükköznek a taxióra különböző üzemmódjai között, gyakori a "lehúzás" stb. Tesztünk mindenesetre markáns különbségeket mutat a taxitársaságok között - s korántsem csupán hivatalos viteldíjukban.
A taxiszolgáltatás egyes elemei hatóságilag rögzített árasak. Jelenleg (2010. elején) az alapdíj - tehát az az összeg, amit a taxióra induláskor mutat - minden társaságnál és egyéni szolgáltatónál háromszáz forint. Ettől nincs eltérés sem lefelé, sem felfelé, még abban sem, hogy utcán intjük-e le az autót, vagy telefonon, interneten rendeljük, van-e szerződésünk vagy nincs.
Indul a verseny!Annyi "játék" mégiscsak van ebben a tarifaelemben, hogy némely szolgáltatónál taxirendeléskor előre meghatározott idő (öt vagy tíz perc) után akkor is elindul a kilométerdíj, ha az utas még nem szállt be.
Hogyan pörög a taxióra?
Fix áras tarifaelem utcai leintésnél a nappali viteldíj is (240 forint/km), illetve a várakozási díj (hatvan forint/perc). Telefonos rendelésnél e két elem a fenti értékekben maximált, de lefelé szabadáras.
Ám itt torpanjunk meg egy kis magyarázat kedvéért! Közkeletű tévedés, hogy a várakozási díj arra az esetre vonatkozik, ha az utas menet közben megállíttatja a taxit, miatta várni kell valamire, esetleg kiszáll egy időre. Nem, egyáltalán nem, és ebben az a legszomorúbb, hogy a valóságot nem tudhatjuk meg sem az autóban elhelyezett tájékoztatókból, sem a társaságok honlapjáról. A tájékoztatás tehát hiányos, mégpedig a fogyasztók terhére.
Tisztázzuk hát! A "várakozási díj" nevű tarifaelem minden esetben elindul a taxiórában, amikor a jármű sebessége kb. tizenhárom km/h alá csökken. Ha például a piros lámpánál éppen egy percet áll az autó, akkor az egy percnyi várakozási díjat jelent. De ha dugóban, tíz km/h sebességgel araszol a kocsi öt percet, akkor egyszerre fut a viteldíj (ez esetben 0,83 km) és a várakozási díj (öt perc) tarifája! Tehát szó sincs arról, hogy azonos napszakban két, teljesen azonos útvonalú és tarifafeltételű fuvar szükségképpen ugyanannyiba kerülne!
Mit és hogyan teszteltünk?
A Kosár magazin taxitesztjének megtervezésekor először is meghatároztuk a tesztelés feltételeit. Fontosnak tűnt, hogy a különböző fuvarok alapfeltételei lehetőleg minél jobban hasonlítsanak egymásra. Igyekeztünk lehetőleg azonos napszakban rendelni, hogy a forgalom nagysága is hasonlítson egymásra. (Ebbe a feltételrendszerbe az élet kissé beleszólt, erről kicsit később szólunk.)
Az értékelendő szolgáltatási elemek a következők voltak:
* a közzétett tarifarendszer "telefonos rendelés" elemének összehasonlító értékelése;
* a telefonos diszpécser rátermettsége, gyorsasága, kérdéseinek célratörősége;
* a kiállási időtartam ígéretének nagysága, az ígéret betartása;
* a fuvar legfontosabb paraméterei: menetidő, megtett távolság, fuvardíj;
* a taxi típusa, felszereltsége, komfortja, tisztasága;
* kártyás fizetés lehetősége és számlaadás;
* tarifatájékoztatás láthatósága;
* a sofőr rátermettsége, helyismerete, találékonysága, kulturáltsága;
* előzetes és (szükség szerint) menet közbeni útvonal-egyeztetés;
* közlekedési szabályok és morál betartása.
Az alapfeltétel tehát ez volt: munkanapokon tizenhat óra körül telefonon taxit rendelünk a Kosár magazin szerkesztősége elé, a Logodi utca-Mikó utca sarkára, azonnali (minél rövidebb határidejű) kiállásra. A tesztelő saját nevén mutatkozik be (tehát nem derül ki a tesztelés ténye). Az úti cél minden esetben a Népliget buszpályaudvar, az Üllői út-Könyves Kálmán körút kereszteződésében.
Útvonaltervező program alapján előre megállapítottuk a lehető legrövidebb útvonalat (6,5 km), amely azonban adott esetben nem feltétlenül a leggyorsabb vagy akár legolcsóbb megoldás. Például rögtön az induláskor a Mikó u.-Attila út-Krisztina krt. a legrövidebb, de ez szinte mindig torlódásba visz az Alagút utcánál. A Palota út-Dózsa Gy. Tér-Krisztina krt. útvonal százötven-kétszáz méterrel hosszabb, de szinte mindig lehet vele spórolni három-öt percet. Vagy az érkezésnél: az Üllői út felől nem lehet jól megközelíteni a buszpályaudvart, tehát - ha nincs az embernél nagy csomag - jobb kiszállni az FTC-stadion sarkánál, és az aluljárón át gyalog bemenni.
Ezeket tehát a teszt tárgyává tettük:
* a legértékesebb megoldásnak tartottuk, ha ilyenkor a sofőr rákérdezett, merre menjünk, mit tegyünk;
* jó megoldásnak tartottuk, amennyiben kérdés nélkül a gyorsabb utat választotta;
* elfogadhatónak minősítettük, ha a rövidebb út sem vezetett torlódáshoz, hiszen ezt érkezéskor a sofőr láthatta.
* nagyon kritikusan értékeltük, ha a sofőr javaslatunk ellenére más útvonalat választott, és ez jelentős időtöbbletet okozott.
Azt vettük tehát természetesnek, ha egy taxisofőr úgy gondolja: utasa számára a minél korábbi érkezés a legfontosabb.
Az események közbeszólnak
Már több napja teszteltük a taxitársaságok és sofőrjeik munkáját, amikor január 12-én, kedden elkezdődött a többnapos BKV-sztrájk. Ez az esemény jelentősen hatott a taxisok tevékenységére. Ilyenkor lényegesen megváltozik az utcai forgalom napi eloszlása, és bizonyos időszakokban jelentősen megnő a taxirendelések száma. Tesztelő csapatunk úgy döntött, hogy - ha már így alakult - ezeket a hatásokat is megfigyeljük, tehát közbeiktattunk egy-egy napközbeni, illetve fordított irányú fuvart is. A megváltozott feltételekre vonatkozó megállapítások a következők:
1. A közvetlen reggeli csúcsidőszakon kívül a taxitársaságok jól alkalmazkodtak: gyakorlatilag ugyanazokat a kiállási időket és menetidőket tudták hozni, mint a sztrájkmentes előző napokon.
2. Csütörtökön, a sztrájk harmadik napján, reggel kilenc óra előtt egyik, addig még nem tesztelt taxitársaság sem volt felvevőképes (nemhogy a fuvart nem vették fel, de még a telefont sem).
Szóljon hozzá: