Mi legyen a gyerekkel? - ez a központi kérdés minden családban, ha az anya vissza akar menni dolgozni. Bölcsődéből krónikus hiány van.
Nagy Ágnes sajnálkozva beszél arról, hogy főként a bölcsődékben dolgozók "fúrják" a családi napköziket, minden bizonnyal jó üzletet, rengeteg pénzt sejtenek mögötte. De ez a vállalkozás nem az üzletről és a meggazdagodásról szól. Egy bölcsődében 140 ezer forint az egy gyerekre számított havi állami támogatás, a családi napközikben pedig mindössze húszezer forint. Nyilvánvaló, hogy ezt az összeget a szülőknek ki kell egészíteniük, de nincs szó csillagászati összegekről. Az annyiszor elhangzó pályázati lehetőségek ugyan rendelkezésre állnak, de nem könnyű pályázni és pályázatot nyerni sem. Még mindig jobb egy ilyen ellenőrzött rendszerben tudni a gyereket, ahol az ÁNTSZ-től a tűzoltóságig sok mindenki figyeli a "rendeltetésszerű működést", mintha valaki szívességből vagy "feketén" vigyáz a kicsikre, és semmiféle szakhatóság nem ellenőrzi, hogy hogyan.
Kétségtelenül családbarát megoldásnak tűnik a kezdeményezés, hiszen havi 10-30 ezer forint hozzájárulás ellenében étkezést és szakszerű felügyeletet kapnak a gyerekek a családi napközikben, amelyek főként a kistérségekben jelentenek nagy segítséget a dolgozni kényszerülő anyáknak. Nem versenyezhetnek - nem is céljuk - a hagyományos bölcsődékkel, csak olcsó és hatékony alternatívát kínálnak a kisgyermekes családoknak, hogy az édesanya munkát vállalhasson.
Három tervezett gyerekből egy születik meg nálunk. A legutóbbi számlálásnál már megint harmincezerrel kevesebbnek találtattunk. Lehet demográfiai katasztrófát vizionálni, változásért kiáltani, de a miértekre a válasz csak tettekben nyilvánulhat meg. Ezek közül csak egy a családi napközi működtetése a hagyományos gyermekelhelyezési módszerek mellett. Olyan valóban családbarát munkahelyekre is szükség lenne, amelyek az erkölcsi dicsőség és a hangzatos cím mellett ténylegesen hozzájárulnának egy-egy gyermekintézmény létesítéséhez.
Leopold Györgyi
Szóljon hozzá: