Zene, esetleg film lejátszására képes hordozható elektronikai terméket vásárolna karácsonyra szeretteinek, de nem tud eligazodni a számtalan jelölés között? A választás sajnos tényleg nem egyszerű. Érdemes alaposan utánanézni mi mit jelent, mielőtt a kiválasztanánk a készüléket.

A hordozható zenelejátszók nem a XXI. század találmányai. Az 1980-as években kezdett tömegesen elterjedni a sétálós zenehallgatás, akkor még igen drága, elemmel működő kazettás zsebmagnók formájában. A 90-es években a CD lemezek lejátszására is alkalmas kütyük voltak a favoritok, majd nagyjából az ezredfordulóval kezdetét vette az MP3 lejátszók sikerkorszaka. Ezek a kis készülékek sokkal kevesebb energiát igényelnek, legtöbbjük saját akkumulátorral rendelkezik, így használatuk nem jár folytonos elemcserékkel, ez pedig környezeti szempontból sem elhanyagolható körülmény.

Az első Mp3-as lejátszók főként a nevüket is adó fájlformátumok lejátszására voltak képesek, az azóta eltelt időben jelentős fejlődés zajlott le a mobil zenedobozok piacán. Eleinte már az is nagy szó volt, ha több formátummal is megbirkózott a ketyere, majd generációs ugrás következett: az egyre nagyobb és színesebb kijelzők már képek, sőt videók megjelenítésére is alkalmassá váltak. Az idei karácsony pedig ezen a területen is hoz újdonságot: megjelentek az MP5 lejátszók. Az Mp3 és Mp4 elnevezések még fájlformátumokat is takarnak, az Mp5 esetében már nem erről van szó, mindössze a készülékek új generációját kívánták a gyártók e megnevezéssel érzékeltetni.


Az Mp4-ek számos előnyük ellenére szinte kivétel nélkül mind ugyanazzal a fogyatékossággal küzdenek: viszonylag szűk az általuk kezelt formátumok köre és kis kijelzővel készültek, alkalmasak ugyan hosszabb filmek nézésére, de az élvezhetőség területén még hagynak kívánni valót maguk után. A gyártók - felismerve a fogyasztói igényt - elkötelezték magukat egy olyan készülékgeneráció piacra dobása mellett, ami a legtöbb formátummal elboldogul, intelligensen optimalizálja a feltöltött tartalmakat a készülék kijelzőjéhez, és az esetleg hardveresen nem ismert kódolásokat egy program segítségével a saját "nyelvére" fordítja. A kívánatos kijelzőméretet 2,5'' körül határozták meg. Ezen kívül egyes típusok fényképezőgéppel, GPS vételi lehetőséggel és egyéb kiegészítő funkciókkal is fel lesznek vértezve.

Fülre vigyázni!

A típusok és formátumok mellett fontos odafigyelni a vásárlás során egy potenciális veszélyre is, a halláskárosodásra. Az utóbbi években e termékek rendkívül elterjedté váltak az Európai Unióban, egyes becslések szerint százmillióra is tehető azoknak a száma, akik napi rendszerességgel élvezik a zenehallgatás ezen formáját. Ijesztő, hogy közülük minden tizedik fogyasztó úgy hallgat zenét, hogy hallását maradandó károsodás veszélyének teszi ki. Az EU illetékes szervei ezért lépésekre szánták el magukat, és vizsgálatokat, tanulmányokat készítettek annak kiderítésére, hogy milyen feltételek fennállása esetén jelenthet veszélyt a zenelejátszók használata.

Megállapították, hogy alapvetően két probléma van. Az egyik, hogy a használat gyakran zajos helyen, buszon vagy vonaton történik, és itt az alapzaj elnyomása érdekben hajlamosak vagyunk feljebb tekerni a hangerőt. A fogyasztók védelme érdekében ezért az EU szeretné elérni, hogy a gyártók építsenek be alapértelmezett hangerő-beállítást lejátszókba a halláskárosodás elkerülése érdekében.

A másik probléma a huzamos használatban rejlik. A fülbe dugható hangszórók igen könnyen okozhatnak akár maradandó károsodást is. Ha az egy-két méter távolságra tartott headset hangját tisztán, kivehetően halljuk, az a fülbe dugva már káros hangerő. Az EU által elkészített tudományos tanulmány azt is megállapította, hogy tartós halláskárosodást okozhat, ha hosszú időn keresztül nagy hangerőn hallgatunk zenét ezeken a hordozható készülékeken.

A jövőben a gyártóknak nemcsak alapértelmezett hangerő-beállításról kell gondoskodniuk, hanem arra is figyelmeztetniük kell a fogyasztókat, hogy a biztonsági határértékek túllépése veszélyes. Erre valószínűleg a kijelzőn megjelenő piktogram, vagy készülékcímke formájában kerül sor. A jelenlegi szabályok azt írják elő, hogy a használati útmutatóban utalni kell a veszélyre.

Praktikus tanácsok

1. Vásárláskor mindenképp érdemes szem előtt tartani, hogy ezek a készülékek igen érzékeny, mikroelektronikai technológiával készülnek, óvatos kezelést igénylenek, használatuk során kerülni kell a szélsőséges hőmérsékleti és fizikai behatásokat. Persze vannak kifejezetten sportoláshoz ajánlott, strapabíró modellek is. Edzéshez, futáshoz pánttal a karra csíptethető, fél kézzel is kezelhető MP3-lejátszót választhatunk, így a vezetékek sem lesznek útban. A fülhallgató stabil legyen, az erős fizikai igénybevétel miatt pedig elég kisebb memóriakapacitású lejátszó is. (Minél nagyobb a lejátszó memóriája, annál sérülékenyebb lehet a mechanizmus!)

2. Azt is érdemes jó előre eldönteni, hogy mire szeretnénk használni. Semmi értelme jelentős kiadással terhelni a pénztárcánkat, ha csupán munkába és iskolába menet hallgatjuk napi egy-két órát, de filmet nem nézünk rajta, mert a drága technológia nem éri meg az árát, ha nem használjuk ki. Ha a lejátszót táskádban, vagy belső zsebben hordjuk, olyan modellt válasszunk, aminek zsinórján - lehetőleg kijelzős - távirányító is van, így beállításhoz sem kell elővennünk. A tömegközlekedéssel utazók esetében a jó fülhallgatóra helyezi a hangsúlyt, hogy ne a káros hangerőfokozással, hanem a megfelelő fülessel zárhassuk ki a külvilág zavaró hangjait. (Ellenben ha szükséges odafigyelni a környezet hangjaira, például görkörizás vagy biciklizés mellett, semmiképp ne használjunk zajszűrős fejhallgatót, vagy fülest!)

3. Nem árt figyelembe venni, hogy egy ilyen új készülék kompatibilis-e a számítógépünkkel, hiszen az esetek legnagyobb részében a PC-ről tudjuk tartalommal megtölteni a lejátszót. Gyakran előfordul, hogy egy több éves számítógép nem, vagy csak igen lassan képes adatokat átvinni a jóval újabb csatlakoztatott eszközre. Itt első sorban a támogatott USB szabványnak van jelentősége, új lejátszók szinte csak USB 2.0 szabványt igényelnek, és az új USB 3.0 szabvány elterjedése is az idei ünnepektől várható.

4. Az egyik igen sarkalatos kérdés a memória, illetve annak bővíthetősége. Előfordul, hogy elsőre remek vételnek tűnik a készülék, és csak később derül ki, hogy a memória igencsak kevés, a bővítés pedig nem, vagy csak több ezer forintos költséggel oldható meg. Ha filmet is akarunk nézni, ajánlatos legalább 4 GB memóriával számolni. Ha van már otthon memóriakártyánk, próbáljunk olyan készüléket venni, ami kompatibilis a meglévő kiegészítőnkkel. Csak annyi memóriának fizessük meg az árát, amennyit biztosan kiaknázunk majd!

5. Egy nehezen olvasható kijelző, logikátlan menürendszerrel megkeserítheti az életünket! Ügyeljünk arra, hogy a kezelőfelület mellett a menü is legyen egyszerűen használható. Vásárlás előtt próbáljuk ki a menüt! Ha első nekifutásra átlátjuk, később sem lesz vele gondunk.

6. Legjobb, ha egy-egy típusról először az interneten tájékozódunk. Főleg fórumok és termékhozzászólások adnak hiteles véleményt, de sok hasznos információt meríthetünk a műszaki cikkek tesztelésével foglalkozó oldalak cikkeiből is. Ha pénztárcánk engedi, kerüljük az ismeretlennek tűnő neveket és a kínai utángyártás csodáit! Az árak áttekintésében segítenek az online árösszehasonlító oldalak.  Elég a kívánt termék márkáját és típusát beírni, vagy bemásolni az oldal keresőjébe (árgép, depo, olcsóbbat), és máris válogathatunk a kedvezményes árakon dolgozó webáruházak kínálatából.

7. Bármilyen lejátszó vásárlása mellett döntünk, lehetőleg válasszunk olyan terméket, melynek vételára tízezer forint feletti, mert így jogszabálynál fogva egy év kötelező jótállás is vonatkozik rá. (Függetlenül a forgalmazó, vagy a gyártó saját garanciájától) A nagy elektronikai áruházláncoknál és nagyobb internetes boltoknál a kedvezményes árak mellett viszonylag gördülékeny a garanciális ügyintézés.



Forrás: Fome/Fogyasztók
  

Ajánljuk még:

• Ne ajándékozz hitelből!
• Drága, mégis olcsó - a cirkófűtés
• Így telepítsünk cserépkályhát!
• Állataink eledele
• Téli gumik tesztje