Mi történik, ha az online licites vásárlást követően feladott áru hibásan érkezik a címzetthez? Ki köteles gondoskodni az áru célba juttatásáról, és milyen felelősség terheli az eladót?
Olvasónk az alábbi problémával keresett meg minket:
"Volt egy működő videokamerám, kicsit öreg volt és használt viszont a funkcióját ellátta. Nem kellett, így meghirdettem és eladtam egy online aukciós portálon. Az ország másik végébe, postán csomagként kellett feladni. Az árát (ötezer forint és postaköltség) meg is kaptam. A vevő miután megkapta, felhívott hogy ez sem jó az sem jó meg hogy én őt átvertem. Ezek után mindenféle csaló szélhámosnak kikiáltott. Ma kaptam egy levelet egy ügyvédi irodától, hogy fizessem meg a videokamera árát és a postaköltséget duplán, illetve ügyvédi munkadíjra további tízezer forintot. Ha nyolc napon belül nem teszem meg akkor ő bíróság elé viszi és csalás miatt feljelent. Mit tudok tenni? Két tanú is van, hogy működött a videokamera mikor fel lett adva."
Az ismertetett tényállás több érdekes jogkérdést is vet fel. Az ügy összes körülményének pontos ismerete nélkül nem adható egyértelmű válasz a feltett kérdésekre, csak az alábbi, általános tájékoztatásra van mód.
Mindenekelőtt azt szükséges megvizsgálnunk, hogy az internetes aukciók során a felek között jön-e létre érvényes
szerződés, és ha igen, milyen tartalommal. Ehhez a Polgári Törvénykönyv (Ptk.), illetve az online aukcióknak teret kínáló internetes portálok
üzletszabályzatainak rendelkezéseiből kell kiindulni.
A Ptk. 211-215 §-ai rendelkeznek a szerződés létrejöttéről. Ennek megfelelően a szerződés létrejöttéhez szükséges a szerződés megkötésére vonatkozó
ajánlat megtétele, és az
ajánlat elfogadása.
Hasonlóképpen történik ez az internetes aukciók során is, amikor az eladó megvételre kínálja fel az árut. Az online portálok üzletszabályzata szerint azonban általában az eladó - ha licitről van szó - jogi értelemben véve nem ajánlatot tesz, csupán egy
felhívást intéz a potenciális vevőkhöz, hogy a meghirdetett árura tegyenek ajánlatot (ajánlattételi felhívás). A jogi értelemben vett ajánlatokat ezt követően maguk a vevők teszik meg, miután egymást túllicitálva, egyre magasabb összeget kínálnak a konkrét termékért. Az eladó az internetes licitek során általában nem válogathat szabadon a beérkezett ajánlatok között, mert az üzletszabályzat elfogadásával az esetek döntő többségében arra vállal kötelezettséget, hogy az ajánlatok megtételére nyitva álló határidőn belül (azaz a licitálás időtartama alatt) beérkezett legmagasabb összegű ajánlatot tevő személlyel köt szerződést. Az üzletszabályzatok szerint az ajánlattételre nyitva álló idő lejártának pillanatában beérkezett legmagasabb ajánlat minősül az eladó által elfogadott ajánlatnak.
Az ajánlat elfogadásával a szerződés az ajánlatban foglalt tartalommal jön létre.
A szerződés létrejötte azt eredményezi, hogy a szerződő felek kötelesek szerződésben foglalt kötelezettségeiket teljesíteni. A vevő köteles megfizetni a vételárat, az eladó pedig köteles átadni a megvett terméket. Mivel internetes licitek esetében az ügylet
távollévő felek között jön létre, a felek nem tudják nyomban a helyszínen teljesíteni szerződéses kötelezettségeiket. Rendkívül fontos ezért annak szabályozása, hogy a felek milyen módon kötelesek teljesíteni a szerződést.
A szabályozásnak három variációja lehetséges: az első és leggyakoribb módszer, amikor az aukciós portált üzemeltető személy vagy szervezet üzletszabályzatában rendelkezik e kérdésekről. Ha ez az eset áll fenn, az aukcióban részt vevő eladó és vevő között létrejött szerződésre az
üzletszabályzatban foglaltak irányadók. A pénz kifizetésének, az áru leszállításának, és az átvételnek az üzletszabályzatban foglaltaknak megfelelően kell történnie, a felek pedig az üzletszabályzat és a jogszabályok szerinti felelősséggel tartoznak annak teljesítéséért.
Amennyiben az üzemeltető üzletszabályzata nem rendelkezik a teljesítésről - ahogyan olvasónk esetében sem rendelkezett - úgy a
felek szabadon állapodhatnak meg a teljesítés szabályaiban. Ennek leggyakoribb esete, amikor az eladó az ajánlattételi felhívásban meghatározza a fizetés (átutalás, postai utánvét, stb.) illetve az áru célba juttatásának módját (posta, DHL, személyes kiszállítás vagy személyes átvételi kötelezettség a vevő részéről). Ilyenkor a szerződés tartalmát illetően az eladó ajánlattételi felhívásában foglaltak irányadóak.
Ha sem az üzletszabályzat, sem az ajánlat nem rendelkezik a szerződés teljesítésének módjáról, úgy a teljesítésre vonatkozóan a Ptk. szabályai irányadóak. A Ptk. 278. §-a főszabályként előírja, hogy a teljesítés helye a kötelezett lakóhelye, székhelye.
Ez azt jelenti, hogy az árut a vevőnek kell átvennie a kötelezett lakóhelyén vagy székhelyén. Ez alól kivételt képez, amikor a szerződés gazdálkodó szervezetek között jött létre, ekkor ugyanis a teljesítés helye főszabályként a jogosult székhelye. A Ptk. kimondja továbbá, hogy amennyiben a szolgáltatás tárgyát a kötelezett lakóhelyétől, illetőleg székhelyétől különböző helyre kell küldeni, s azt, vagy valamely közbeeső helyet nem kötöttek ki teljesítési helyként, a teljesítés azzal történik meg, hogy a szolgáltatás tárgyát a kötelezett elküldés, illetőleg elszállítás végett átadja a jogosultnak, a szállítmányozónak vagy a fuvarozónak. Fogyasztói szerződés esetében a teljesítés a fogyasztó részére való átadással történik.
Olvasónk esetében tehát először azt kell vizsgálni, hogy a felek között létrejött szerződés szerint az eladó köteles-e megküldeni az árut a vevőnek, vagy a vevő köteles-e az eladó lakóhelyén átvenni az árut. Mivel Olvasónk esetében a vonatkozó üzletszabályzat nem rendezi e kérdést, az ajánlati felhívás illetve az
ajánlat tartalmát kell megvizsgálni. Ha pedig abban sem rendelkeztek róla a felek, a Ptk. fent leírt általános szabályai nyújtanak eligazítást.
A teljesítés kérdése azért különös jelentőségű, mert a Ptk. 279. § (2) bekezdése szerint a
teljesítéssel a kárveszély - ha a törvény kivételt nem tesz - a
másik szerződő félre száll át. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a teljesítés csak a vevő részére történő leszállítással valósul meg (azaz a szállítás kötelezettsége az eladót terheli) akkor a vevő részére történő átadást megelőzően a dologban bekövetkezett károkért az eladó viseli a felelősséget. Amennyiben az árunak az eladó lakóhelyén történő átvétele a vevő kötelezettsége, úgy a szállításból eredő károkat a vevő viseli. Természetesen arra is van lehetőség, hogy az eladó önként vállalja a vevő helyett a dolog leszállítását. Ebben az esetben azonban - amennyiben az eladó nem zárja ki a kárveszély viselését - az eladó felel a dologban a szállítás során bekövetkezett károkért.
Ha az áru szállítása fuvarozó útján vagy postai úton történik,
a szállítást végző fuvarozó illetve posta a törvényi előírások szerint felelősséggel tartoznak a dologban bekövetkezett károkért. Olvasónk esetében a szállítást a posta végezte. A postatörvény (2003. évi CI. törvény) az alábbiak szerint szabályozza a posta felelősségét:
A postai szolgáltató felelős azért a kárért, amely a küldemény felvételétől annak kézbesítéséig terjedő időben a postai küldemény megsemmisüléséből, teljes vagy részleges elvesztéséből vagy megsérüléséből keletkezett, kivéve, ha a kárt a postai szolgáltató működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, a küldemény belső tulajdonsága, vagy a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága, illetve a károsulton kívüli harmadik személy küldeménye okozta. Az egyetemes postai szolgáltatás keretében felvett nem könyvelt postai küldemény megsemmisülése, teljes vagy részleges elveszése vagy megsérülése esetén a postai szolgáltatót - kivéve, ha a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozta - kártérítési kötelezettség nem terheli. Ha az értéknyilvánítás különszolgáltatással feladott (értéknyilvánított) postai küldemény megsemmisül, teljesen vagy részlegesen elvész, vagy megsérül, a postai szolgáltató az alábbiak szerint köteles kártérítést fizetni. A küldemény megsemmisülése vagy teljes elveszése esetén a fizetendő kártérítés összege az értéknyilvánításban megjelölt érték összege, részleges elveszése vagy megsérülése esetén a fizetendő kártérítés összege úgy aránylik az értéknyilvánításban megjelölt érték összegéhez, ahogyan a keletkezett kár aránylik a küldemény teljes értékéhez.
A kártérítési igény érvényesítésére általában a feladó jogosult, kivéve, ha a postai küldeményt a címzett részére kézbesítették, vagy a kártérítési igény érvényesítésének jogát a feladó a címzettre engedményezte. Ez utóbbi esetekben az igényt a címzett érvényesítheti.
A fentiekből látszik, hogy annak eldöntése, hogy a küldemény megsérüléséért kit terhel felelősség, adott esetben
igen komoly vizsgálatot igényel. Amennyiben a vevő bizonyítja, hogy az eladót vagy teljesítési segédjét terheli a felelősség, úgy a szerződés hibás teljesítéséről beszélhetünk. A Ptk. 306. §-a szerint hibás teljesítés esetén a jogosult - az igényérvényesítési határidőn belül - elsősorban a termék kijavítását vagy kicserélését követelheti, ennek lehetetlensége vagy aránytalan többletköltség okozása esetén pedig árleszállítást követelhet, vagy elállhat a szerződéstől. Olvasónk leveléből kiderül, hogy a vevő a teljes vételárat visszaköveteli, ezért feltételezhetően elállt a szerződéstől. Ebben az esetben az eredeti állapotot kell helyreállítani, azaz mind a vételár, mind a kamera visszajár. Hibás teljesítés esetén a jogosult a fentieken túlmenően követelheti, hogy a kötelezett térítse meg számára a hibás teljesítéssel okozott kárát is (pl. postaköltség, de adott esetben ilyen lehet az ügyvédi munkadíj is). Mindezek feltétele azonban az, hogy az eladó hibásan teljesítsen.
A csalás miatt történő feljelentéstől olvasónknak kevésbé kell tartania. A Büntető Törvénykönyv 318. § (1) bekezdése szerint
az követ el csalást, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. Ennek azonban minden esetben feltétele a szándékosság, ami olvasónknál vélhetően nem áll fenn.
Dr. Zugfil Tamás
SCHVERTFŐGEL és TÁRSA Ügyvédi Iroda
Szóljon hozzá: