Az áruházak irodaszeres polcai között és a papírboltokban még most is látni késői bevásárlókat, főleg a füzetek, kiegészítő taneszközök körül. Mire számíthat, akinek még pótolnia kell az iskolás csomagot vagy a tanító néni késői kívánságának eleget téve vásárolna csemetéjének? Szakemberekkel beszéltünk és áruházakban jártunk, felmérni a késői igényeket és szemrevételezni a kifutó kínálatot.

 
Nagy választék, nagy különbségek

Majdnem másfél millió diák év eleji felszerelése nagy üzlet, így nem csoda, ha minden nagyobb áruházban bőséges kínálattal, megdöbbentően széles árkeretek között találjuk meg mindazt, amire egy iskolásnak szüksége lehet. Főként a majdnem nyolcszázezer, általános iskolába vonuló tanuló tanszerszükséglete jelent bőséges bevételt, tekintve, hogy különösen az alsó tagozatos gyerekek számára mennyi mindenről kell gondoskodniuk a szülőknek.


Galló Istvánnét, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökét kérdeztük arról, mennyibe kerül ma egy diák beiskolázása, illetve, hogy mi a gyakorlat az iskolakezdési bevásárlás területén.

Az elnök asszony szerint főként az első osztályba készülő gyerekek szülei állnak komoly kihívás előtt, különösen, ha korábban - mondjuk egy idősebb testvér kapcsán - még nem szembesültek az iskolakezdés pénztárcapróbáló megmérettetéseivel. Legjobb esetben a leendő tanító néni már nyár elején összehívja a szülőket, és világossá teszi elvárásait, a tanítás eszközigényét. Nem jellemző, hogy drága és felesleges eszközök beszerzésére kérnék a szülőket, az azonban előfordul, hogy egy környékbeli papírboltba irányítják őket, mondván: a papírboltos egységcsomagokat állít össze számukra, így nem kell a darabonkénti beszerzéssel vesződniük. Nos, ilyenkor a boltos jól felfogott érdeke, hogy az egységcsomagba néhány fölösleges portékát is belecsempésszen, így az ilyesfajta egységcsomagok kerülendők. Galló Istvánné véleménye szerint gondos válogatással egy kisiskolás évkezdő csomagja már hat-nyolcezer forintból összeállítható, de a szülői pénztárcától és a gyerek igényeitől függően akár a harminc-negyvenezer forintot is elérheti. Példaként az A5-ös írásfüzet említhető, ami egyes áruházakban harminc forintért is kapható, de ugyanolyan minőségben, Pókemberrel a borítóján már háromszáz forintért szerezhető be.


A szülői döntést nem csupán a nagy választék és a hatalmas árkülönbségek nehezítik, de maga a csemete is, aki az iskolában elsősorban nem a tudás katedrálisát látja, hanem egy közösségnek helyet adó épületet. A közösség egyik értékmérője pedig az, kinek van drágább és szebb iskolatáskája, új tolltartója vagy High School Muscial-es füzete. Pedagógiai kérdés is rejlik tehát a választás mögött, komoly anyagi következményekkel. Az áruházak polcairól levehető iskolatáskák árai között például akár ezerszázalékos különbség is lehet. Az általunk látott legolcsóbb táska alig több mint kétezer-ötszáz, a legdrágább pedig huszonháromezer forint volt.

Tanévkezdésre legtöbb esetben már csak pótlásra van szükség, az általunk megkérdezett vásárló szülők szinte mindegyike tartalékfüzetet, elkallódott festéket, elfelejtett vonalzókészletet vásárolt. Mi néhány nagy üzlet kínálatát tekintettük át, az alapvető eszközökre összpontosítva, összegyűjtve az adott áruházban kapható legolcsóbb termékeket.


Kiszolgáltatott iskolák, kiszolgáltatott szülők

A tanórákon használt felszereléseken kívül természetesen másra is szükség van - év elején és év közben egyaránt anyagi áldozatra kényszerítve a szülőket. Ezek hol jogos, a gyerek érdekét szolgáló kiadások, hol pedig az iskola részéről megkérdőjelezhető kérések.


A szülőktől szinte minden iskolában kérik például a tisztasági csomagot - vécépapírral, szappannal, zsebkendővel. Sokak szerint ez kifogásolható gyakorlat, szomorú tény azonban, hogy az iskolák költségvetése ezeket az apróságokat sem bírja el. Hasonlóan kifogásolható, ám inkább az iskolák tarthatatlan helyzetét mutató gyakorlat a különböző iskolai foglalkozásokért szedett részvételi díj, vagy a tanulmányi kirándulásra begyűjtött néhány ezer forint. Az iskolák nagy részében a diákigazolvány kiállítása is kötelező, a diákokra, pontosabban azok szüleire hárítva az ezzel járó költséget - pedig a diákigazolvány sem kötelező. Akinek az utazáshoz nem szükséges, felesleges kiváltania. Sokan nem tudják, pedig hangsúlyozottan tilos az ingyenes tankönyvellátásra jogosultaktól a tankönyvek vásárlására beszedett pénz, akkor is ha a tankönyvcsomag ára nem fér bele a meghatározott összegkeretbe.


Hogy milyen tankönyvből tanuljon a gyerek, azt jórészt a pedagógus dönti el, a szülőnek nem sok beleszólása van a választásba. Az iskolák rossz anyagi helyzete, valamint az erős tankönyvpiaci verseny azonban olyan torz gyakorlatot alakított ki, ami legkevésbé sem a gyerekek érdekét szolgálja. Több tankönyvkiadó ugyanis visszatérít a vételárból a megfelelően magas összegű tankönyvrendelésért, illetve az iskola "hűségéért" például az iskolai alapítvány számára, így az iskola vezetősége abban érdekelt, hogy a módszertani szempontokat háttérbe szorítva,anyagi érdekek alapján válasszon tankönyvet.


Az iskola igazgatója gyakorlatilag utasításba adja, vagy sugallja a pedagógusnak, melyik kiadó mely tankönyveit válassza, így növelve az iskola bevételeit, vagy "csak" biztosítva az intézmény életben maradását. A Pedagógusok Szakszervezetének elnöke sem cáfolta, hogy a tankönyvválasztás során nagyon sok iskolában ez a logika érvényesül, ám hangsúlyozta: ezért sem az iskolák, sem a piac résztvevői nem felelősek. Az ilyen és ehhez hasonló torzulásokról elsősorban az elhibázott közoktatási finanszírozás tehet.


 

Ajánljuk még:

• Mi van a parizerben?
• Irány a kemping!
• Reklám a láb alatt
• Allergiánk ára
• Fogyasztói körkép áfaemelés után