Jegyüzérek keserítették a Sziget látogatóinak életét. Agresszívek voltak, kötekedtek a vendégekkel. A rendezők félrenéztek, rendőrt pedig még mutatóban sem láttam a pénztárak környékén.
Szombat délután, az utolsó előtti napon látogattam el a Szigetre. A HÉV-megállótól a jegypénztárakig vezető hosszú, kordonos folyosón araszoló tömegben szinte méterenként szólítottak le a jegyüzérek. Harsány, kövér, agresszív fellépésű illetők, kezükben "I buy ticket" feliratú kartonpapírral.
Mivel a pénztáraknál meg kellett várnom egy barátomat, volt alkalmam megfigyelni, hogyan is „dolgoznak”. Közben némelyikük többször is odajött érdeklődni, van-e eladó jegyem. A nemleges választ követően is légy módjára szemtelenkedtek tovább: "de biztosán nincsen?"
Egyikük, egy jellegzetes, pohos egyed meg is alázott egy békés, biciklis fiatalt, aki sem eladni, sem venni nem akart. Lekapta a gyerek sapkáját és a földre hajította: vedd fel! Közben kiabált rá, hogy „kurvaanyád”, meg „szétbaszlak” és persze nem maradhatott el a bizonyos körökben kötelező köcsögözés sem. A srác némán tűrte, felvette a sapkáját és elkerekezett. Az aranyláncos figura pedig tovább szitkozódott és zaklatva a vendégeket. A pass-sátornál álló rendezők is látták, mégsem tettek semmit.
|
|
|
Irány a híd! |
Közben arra jött a jazzénekes Soma is. Az első üzértől megvette a napijegyet, ötszáz forinttal olcsóbban. Öt percet sem kellett volna várakoznia a pénztár előtti sorban.
Rendőr egy sem volt a közelben. Később sem. Amikor este hazafelé indultam, akkor sem. Az In-kal csak jóval odébb, a híd túloldalán motozgatta a vendégeket. Pedig nemzetközi fesztiválról van szó. A hülye is tudja, hogy ilyenkor kik és hol próbálnak csencselni. Mégsem képesek odaállítani egy rendőrt.
Szóljon hozzá: