Egyre többet halljuk a behajtás, végrehajtás, faktorálás, követeléskezelés szavakat, de azt ritkán tudjuk pontosan, milyen tevékenységeket jelentenek ezek valójában. A késedelembe esett adósok, fogyasztók, ügyfelek számára fontos a tájékozottság ahogyan az is, hogy minél kevesebb pluszköltséggel tudják rendezni adósságukat. Mi az adósságkezelés menete? Milyen költségekkel jár, és ki fizet a végén? Igyekeztünk választ találni a kérdésekre.
Mitől nőnek az adósságok? Az utóbbi időben több olvasónk is megkereste szerkesztőségünket azzal a problémával, hogy a már meglévő adósságukat jelentős összeggel fejelték meg egyes behajtó cégek. Volt, aki bíróság elé is állt a panaszával, ám ott is elutasították és meg kellett fizetnie a tartozása összegéhez közeli behajtói díjat is. Felmerül a kérdés, vajon hogyan kerülnek a képbe a közvetítői szerepet betöltő behajtók és követeléskezelők és ki fizeti meg az ő munkájukat? Mi a dolguk és milyen költségeket számolhatnak fel az elvégzett munkájukért?
Behajtás, követeléskezelés, végrehajtás - Mikor melyik?
Minél hosszabb az adósságrendezés folyamata, annál több mellékszereplő csatlakozik a két fél közé. Bár többnyire a bankokkal kapcsolatban használják az adósságrendezés fenti fogalmait, a valóság azonban az, hogy az adósoknak csupán csak egy része tartozik valamelyik banknak, jelentős kintlévőségeket tartanak számon a távközlési és internetes, valamint a közüzemi és idegenforgalmi szolgáltatók is.
|
|
|
A mellékszereplők is követelik részüket |
Ezek a cégek először általában maguk próbálnak megegyezésre jutni az ügyfeleikkel. Többször megkeresik levélben, egyenlegközlővel, ismételt számlakiküldéssel, majd többszöri fizetési felszólítással próbálják őket fizetésre bírni. Ha módjukban áll, telefonon vagy emailen is próbálkoznak, de leggyakrabban többszöri írásbeli figyelmeztetést küldenek. Több cég külön osztályt tart fenn arra, hogy az adósokkal személyes kapcsolatot tudjon létesíteni e-mailben, sms-ben és telefonon. A cégek általában egy-három hónapig próbálkoznak a kapcsolatfelvétellel, ám ha
a fogyasztó nem reagál semmilyen megkeresésre vagy nem fizet, akkor közvetítőhöz, azaz egy behajtóhoz- más szóval
követeléskezelőhöz továbbítják az ügyet.
A követeléskezelők feladata a nem fizető adósokat meggyőzni arról, hogy a tartozásuk további növelése helyett próbálják meg valamilyen módon törleszteni az adósságukat. A követeléskezelők közbenjárására lehetőség adódhat részletfizetésre vagy késleltetett törlesztésre, valójában tehát hasonló lehetőségeket kínálnak fel ismét, mint előzőleg maga a hitelezőnk tette, ám általában jóval nagyobb rugalmassággal. Most azonban már valamivel többe is kerül majd az elhúzódó tartozásunk kiegyenlítése és egy lépéssel közelebb kerülünk a jogi úton történő végrehajtáshoz is. Fontos, hogy
ha már behajtónál van az ügyünk, akkor csak vele tárgyaljunk és ne azzal a céggel, akinek egyébként tartozunk.
Sok kérelem és panasz azért nem ér célba idejében, mert nem annak címezték, aki az üggyel foglalkozik. Éppen ezért
fontos végigolvasni azokat a leveleket, amiket akár sima levélben, akár fizetési felszólításként kapunk és az azokban szereplő elérhetőségeken próbálkozni a tartozásunk rendezésével. Ezt még akkor is jó megtenni, ha pillanatnyilag nem tudunk egy fillért sem fizetni, mert
az együttműködés és fizetési hajlandóság felmutatása minden esetben "enyhítő körülményt" jelent és cserébe rugalmasságot remélhetünk a szankciók helyett. Tartsuk észben, hogy a tartozás hizlalása egyik félnek sem érdeke, az meg végképp nem, hogy az ügy bíróságon kössön ki és tényleg végrehajtás legyen a vége.
Thummerer Péter, az EOS KSI Magyarország Inkasszó Kft. és az EOS Faktor Magyarország Zrt. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a hozzájuk havonta beérkező húsz-harmincezer új lakossági ügy kezelése során munkatársaik igyekeznek minden lehetséges módon kapcsolatot létesíteni az adósokkal: ha szükséges, személyesen felkeresik őket, leveleket írnak nekik vagy telefonon és sms-ben értesítik őket a teendőikről. Elmondása szerint az adósok nagy része pozitívan reagál a megkeresésükre, hiszen a tény, hogy már egy harmadik fél is bekapcsolódik az ügyükbe, ráébreszti őket arra, hogy a további súlyosabb következmények elkerülése érdekében jobb, ha a megegyezést keresik.
Magyarországon a pénzügyek elévülési ideje öt év, ami újra kezdődik a cégek által tértivevényesen küldött
fizetési felszólítás kiküldésével vagy egy bírósági eljárás megindításával. Öt évig azonban nehéz láthatatlannak és elérhetetlennek bizonyulni, viszont ennyi idő alatt megsokszorozhatjuk a fennálló tartozásunkat, tehát nem érdemes abban bízni, hogy megúszhatjuk a fizetést. Az adósság összegére folyamatosan rakódnak a késedelmi kamatok, illetve a szerződésünkben rögzített egyéb díjak és kamatok, amiket részben tovább növel a követeléskezelő munkadíja. Thummerer Péter tájékoztatása szerint az ő közvetítésük jellemzően néhány ezer forint alatti összeggel emeli a lakossági ügyfelek tartozását, mivel sikerdíjuk egy részét a megbízóik fizetik.
Más kérdés, hogy
amennyiben végrehajtásra kerül a sor, végül minden költséget az adós fizet meg, és a végrehajtási eljárás teljes jutalékát is. Éppen ezért nőhetett a tartozása majdnem duplájára annak az olvasónknak, akit a bíróság elutasított. Fogyasztók, azaz lakossági ügyfelek esetében ugyanis nem százalékos, hanem szabott eljárási költségeket számítanak fel, így lehetséges az, hogy a tartozás összegéhez képest sokan magasnak érzik a tízezer forint alatti pluszköltség felszámítását is. Ez pedig még akkor is jogos, ha csupán egy-két felszólító levelet küldtek nekünk "cserébe". Az ilyen költségek felszámolása nem ütközik semmilyen jogszabályba, éppen ezért nem is vitatható, ha maga a tartozás jogos.
Egy végrehajtási ügyekben járatos ügyvéd, Dr. Kocsis Ildikó (Dr. Kocsis Ildikó Ügyvédi Iroda), arra hívta fel a figyelmünket, hogy bár sok cég bíz meg a követelések kezelésével, behajtásával erre szakosodott gazdasági társaságot, ez azonban nem jogszabályban előírt kötelezettsége a hitelezőknek. A követelések rendezésére többféle jogi út is létezik, és mindig a konkrét ügy ismeretében lehet eldönteni, hogy milyen lépést célszerű megtenni. Maga a fentiekben leírt behajtási folyamat sem kötelező,
a hitelező ugyanis
akár azonnal jogi útra terelheti a tartozás rendezését, amennyiben a fizetési határidő eredménytelenül telt el. Ha tehát az adós nem fizet időben, az is elképzelhető, hogy gyorsan egy bírósági eljárásban találja magát.
A végrehajtás a tartozás behajtásának utolsó lehetősége és -
amint arról korábban már írtunk - menetét a törvény meglehetősen részletesen szabályozza. Tekintettel arra, hogy nálunk a bírósági eljárások sokszor évekig húzódnak, az EU nyomására januártól jelentősen egyszerűsödnek és lerövidülnek a fizetési meghagyásos ügyek, ugyanis az eljárást közjegyzők bonyolítják majd le tizenöt nap alatt. Ráadásul a kérelmeket elektronikus úton vagy magánszemélyek által az Ügyfélkapun keresztül is be lehet majd nyújtani. Ezzel a törvénymódosítással várhatóan sokkal gyorsabban tudnak majd pénzükhöz jutni a hitelezők, amiért egyébként a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (MAKISZ) is régóta lobbizik már.
Mi az a követeléskezelés?
A követelés az az összeg, amivel szerződés vagy számla szerint egy pénzintézetnek vagy szolgáltatónak tartozik az ügyfele. A tartozással kapcsolatos ügyintézés maga a követeléskezelés, amit gyakran erre a tevékenységre szakosodott vállalkozások végeznek.
Mi az a behajtás?
A behajtás az a folyamat, amelynek során a szolgáltató vagy hitelező a pénzéhez juthat. A behajtási folyamat része az egyenlegközlő, fizetési emlékeztető, majd fizetési felszólítás megküldése levélben. Ha ezek nem vezetnek eredményre, a cég behajtásra szakosodott vállalkozásra bízhatja a tartozás behajtását. A követeléskezeléssel és behajtással foglalkozó cégek adminisztratív feladatokat látnak el, közvetítenek a hitelező és az adós között, igyekeznek elérni, hogy utóbbi fizetési hajlandóságot mutasson. Ha tevékenységük sikertelen, visszaadhatják a követelést a megbízójuknak vagy jogi útra léphetnek az adóssal szemben.
Mi az a faktorálás?
Témánkhoz kapcsolódóan a faktoring üzletágnak arra a részére tekintünk ki, amikor valamilyen számlakövetelés megvásárlását végzi a faktor cég. Jogi értelemben ez engedményezéssel jön létre a követelés jogosultja és egy faktor cég között. Ez azt jelenti az adós szempontjából, hogy attól kezdve, hogy erről értesítették, már nem az eredeti jogosult, azaz a hitelező részére kell teljesítenie, hanem a követelést átvevő faktor cégnek. Fontos kiemelni, hogy az engedményezéshez nem kell kérni a kötelezett beleegyezését, viszont mindenképpen értesíteni kell őt az engedményezésről, már csak azért is, hogy tudja, kinek teljesítsen.
Az adós tehát nem szabadul meg a tartozás rendezésétől, csupán egy másik cégnek kell azt kifizetnie. A faktorálás során a követelést megvásárló cég ugyanolyan jogi és egyéb eszközökkel léphet fel vele szemben, hogy fizetésre bírja, mint az eredeti hitelező, hiszen ő lépett a régi jogosult helyébe. Átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is, attól függetlenül, hogy a zálogkötelezett vagy kezes ehhez hozzájárult-e vagy sem. A kötelezett is érvényesítheti azokat a kifogásokat, és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket, amelyek az engedményezővel, a régi jogosulttal szemben fennálltak az értesítéskor.
Mi az a végrehajtás?
Amikor az adós egy jogerős határozat alapján sem hajlandó fizetni, akkor bírósági végrehajtásra van szükség, hogy legális módon lehessen behajtani az adóstól a tartozását. Legális, mert az állam így biztosít jogi eszközt a jogosult igényének érvényesítésére, szemben a törvénytelen módszerekkel, mint az életveszélyes fenyegetés, kényszerítés, jogi nyelven önbíráskodás. Mivel végrehajtást ún. végrehajtható okirat kiállításával lehet elrendelni, a jogosultnak végrehajtási lap kiállítását kell kérelmeznie a bíróságnál, és a bíróság küldi meg az ügyet az illetékes végrehajtóhoz. A végrehajtás folyamata, letiltás, levonások, annak maximális mértéke, sorrend, stb., törvényileg a részletekig szabályozott, alapvetően a következőképpen néz ki.
A bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzügyi intézménynél - bankoknál - kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, egyéb járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából, követeléséből hajtják be. Ha előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzügyi intézménynél kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. Ha ingatlanból történik a kielégítés, akkor az általában az ingatlan árverésen történő értékesítését jelenti.
(dr. Kocsis Ildikó)
Szóljon hozzá: