Tartozni nem kellemes, amint az sem, ha újra, meg újra emlékeztetnek adósságunkra. Az azonban törvényellenes, ha tartozásunkról olyanok is tudomást szereznek, akiknek ahhoz semmi köze nincsen. Adósként jogunk van-e a diszkrécióhoz, vagy másképpen: fegyver lehet-e a nyilvánosság a kölcsönadó kezében?

Több olvasónk jelezte, hogy egyes pénzintézetek olyan borítékot használnak levelezésre, amelyre jól láthatóan rá van nyomtatva, hogy „Fizetési felszólítás”. Az sem jó, ha ezáltal „csak” a postás szerez tudomást tartozásunkról, sokkal kínosabb azonban, ha ezt a borítékot nem levélszekrényünkbe helyezi, hanem „kint felejti” a lépcsőházi postaládák tetején, netán az ajtónkba tűzve. Az is megesik, hogy a pénzintézet munkatársa, - nem ritkán maga a végrehajtó - keresi telefonon az adóst (vagy szomszédját) és rögtön azt is elmondja bevezetőjében, hogy miért telefonál - függetlenül attól, ki vette fel a kagylót.

Mivel ezek az esetek kezdenek mindennapossá válni, joggal vetődik fel a kérdés, vajon megteheti-e egy végrehajtó vagy szolgáltató, hogy ügyfele tartozását ilyen, vagy hasonló módon hozza nyilvánosságra, ezzel megszégyenítve, megbélyegezve őt vélt, vagy valós adóssága miatt? Az Adatvédelmi Biztos Hivatalától az alábbi tájékoztatást kaptuk: „A fizetési felszólítás borítékon való feltüntetése nem feltétele a kézbesítésnek, ezért elvárható, hogy ne tüntessék fel rajta.

Az adatvédelmi törvény értelmében csak olyan, személyes adat kezelhető, amely az adott cél (jog érvényesítése) eléréséhez nélkülözhetetlen. A fizetési felszólítás megjelölés a borítékon jogszerűtlennek tekinthető, mivel a kézbesítéshez nem feltétlenül szükséges.”

A Hivatal sajtótitkára levelében hozzátette, ilyen ügyben eddig senki nem tett panaszt az Adatvédelmi Biztos Hivatalánál, de ha ezt megtörténik, a biztos hivatalos állásfoglalásban is nyilatkozni fog.

A gondolatmenetet erősíthetik a Büntető Törvénykönyvben a Levéltitok megsértése és a Rágalmazás címek alatt írtak. A Btk. ugyanis büntetendőnek tekinti „a becsület csorbítását”, az adósok fent említett módokon történő megbélyegzése tehát nem csupán bántó és tisztességtelen eljárás. Persze nem valószínű, hogy ilyen tárgyú panaszoktól roskadoznak a bíróságok asztalai, azonban tény, hogy a szaporodó végrehajtói túlkapásokat egyre kevesebben érzik elfogadhatónak és tűrik szó nélkül. Egy jogi fórumon például kifejezetten gyűjtik a sérelmeket, hogy idővel egyben továbbítsák majd az illetékes hatósághoz.


Felszólítás megkülönböztetett jelzéssel

Az adósok nagy része nem notórius tartozó, nem is felelőtlenül úszik az adósságaiban, azokat tisztességesen akarja visszafizetni. Őket zavarja és sérti, ha pillanatnyi pénzzavaruk ilyen módon jut illetéktelenek tudomására. Ugyanakkor vannak olyan adósok is, akiknek valóban nem áll szándékukban a tartozás rendezése, sőt, kifejezetten bujkálnak a megkeresések elől.

Egy magát megnevezni nem kívánó végrehajtó cég ügyvezetője szerint a „megkülönböztetett jelzésű” borítékokat éppen az ilyen típusú adósok miatt találták fel és használják előszeretettel, bár konkrét hatásuk nem mérhető. A cégvezető szerint a hozzájuk kerülő ügyfelek nem akarják rendezni tartozásukat, ezért a végrehajtó dolga törvényben biztosított eszközökkel bírni fizetésre az adóst. Tapasztalata szerint sok embernél már az is hat, ha azt látja, hogy nem bank vagy szolgáltató, hanem egy adósságkezelő cég levelez vele. A kis településeken élőket könnyen „szájára veszi” a közösség, ha kiderül, hogy adósságuk van, a nyomás pedig gyakran elég arra, hogy az ügyfél fizetési hajlandóságot mutasson. Arról, hogy az ilyen boríték használata jogszerűtlen lenne, nem tudott, és etikátlannak sem tartja.

Az egyik érintett pénzintézetet is megkérdeztük, miért használják borítékjaikon a jól látható „Fizetési felszólítás” megjelölést. Kappéter Béla, az FHB Bankcsoport kommunikációs igazgatójának tapasztalata szerint sok ügyfelük puszta figyelmetlenségből, olvasatlanul dobja ki a banktól érkező leveleket, a kéretlen reklámanyagokkal együtt. Akikkel tehát a bank előzőleg semmilyen más módon (normál levélben vagy telefonon) nem tudott kapcsolatba lépni, annak kétszeri „normál borítékos” megkeresés után olyan borítékban küldenek felszólítást, amin ugyan piros keretben, jól láthatóan fel van tüntetve a levél tárgya, viszont - éppen a jogszabály ismeretében - nincsen rajta a feladó, tehát első ránézésre nem derül ki, kinek tartozik a címzett.

A bankok kintlévőségeiket még körültekintőbben kezelik a válság óta, ám céljuk ügyfeleik ellehetetlenítése helyett a megegyezés. A végrehajtások sikere sokszor kétes, a folyamat hosszadalmas, pénz- és időigényes, így odáig csak végszükség esetén mennek el. A tartozások átütemezése, hitelszerződések módosítása vagy újrakötése mindkét fél számára kedvező megoldás lehet, általában működik is. Némely adós azonban ahelyett, hogy bankjával tárgyalna, homokba dugja fejét. A pénzintézetek - így az FHB is - emiatt vetnek be ilyen eszközöket ügyfeleik elérése és megszólítása érdekében.

Más kérdés, hogy a párbeszéd valószínűleg ugyanannyiszor akad el a bankoknál és szolgáltatóknál, mint az adósoknál. Olvasóink ugyanis arról is beszámoltak, hogy az érintettek nem reagáltak észrevételeikre vagy éppen az ügyfélszolgálati munkatárs nem ismerte az adósság rendezésének törvényes lehetőségeit. Az is gyakori, hogy a felszólítások nem jutnak el a címzetthez, így aztán marad a végrehajtóval történő huzavona, ami sokkal nehézkesebb és drágább vesszőfutás. 
 
 

Ajánljuk még:

• Megörökölt tartozás
• Illetékdilemma: fellebbezhetetlen?
• Szavatossági idő - Ki fizeti a javítást?
• Feltűnő árak
• Légyvadászok lehetőségei