Az üzletvezető szerint luxus az édes és a sós süteményeket külön zacskóba kérni. Amikor látta, hogy nem tudja véleményét rám erőltetni, világossá tette, hogy nem lát szívesen.
Ma Egerből Budapestre utazva a füzesabonyi vasútállomáson leszálltam egy kicsit vonatról, mert megéheztem. Az állomáson üzemelő fornettis boltban kértem öt darab baconos, és öt darab kókuszocs csigát (kicsit). Amikor az árus kimérte, megkértem, hogy a baconost és a kókuszost ne tegye egy helyre, hanem egyik zacskóba a sósat, a másikba pedig az édeset rakja. Nem is lett volna semmi probléma ezzel, ha az árus főnöke nem jött volna elő a bolt hátsó részéből, hogy ez "egy kicsit luxus" és csak egy zacskót kapjak, mivel "semmi baja nem lesz ettől az árunak".
Nem akartam ezen vitatkozni vele, ezért fel is ajánlottam, hogy a plusz zacskót kifizetem. Egy hosszabb szóváltás után végül megkaptam külön tasakban a süteményeket, de a búcsúzáskor az üzletvezető még gorombán odabökte: Nem kell ám ide jönni!
Beteg valóban nem leszek attól, hogy egy zacskóba kerül a sós és az édes süti, de nem is erről van szó. Én így kértem, mert így szeretem. Nem volt nagy kérés. A kereskedő hozzáállásával volt a baj: legkevésbé sem volt vevőbarát. Pedig örülhetne, hogy fogy a reklámzacskó.
Szóljon hozzá: