Kerékpárunk kereke külső gumiköpenyből, illetve belső tömlőből áll. A több mint száz éves konstrukciónál egyelőre nincs jobb. A felfúvott belső tömlő viszonylag rugalmas kapcsolatot biztosít úttest és kerékpár között, a külső gumiköpeny pedig a belső tömlőt védi. Alább a külsőkkel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat foglaljuk össze.
A kerékpárkülsők mérete kétféle jelölési móddal adható meg. Az egyik a hagyományos, a másik az ISO-jelölés.
Méretek
A
hagyományos rendszer szerint a ma már viszonylag ritka 27×1¼ első száma a gumiabroncs külső átmérőjét, második száma pedig annak szélességét jelenti, felfújt állapotban, angol hüvelykben (egy angol hüvelyk (angolul: inch) = 25,4 mm). Az
ISO-rendszer szerinti megadásban (az előző példánál maradva: 28-630) az első szám az abroncs (felni) szélességére, a második az átmérőjére utal milliméterben (a vonatkozó szabvány: ISO-5775). Az ISO szerinti méretjelölés olyan szempontból meglehetősen következetlen, hogy két száma (főleg az átmérőé) kevéssé utal a gumi illetve a felni valós méreteire, ezért a hagyományos módon megadott méretekből felesleges is átszámítgatni. Egy adott méretű külsőbe különben bizonyos (szűk) mérethatárok között különböző szélességű belsőket is szerelhetünk.
Gumiabroncs felépítése
A legtöbb kerékpárkülsőről - kinézetük alapján - kézenfekvő azt gondolni, hogy (legalábbis) nagyrészt gumiból vannak: ez azonban nem teljesen igaz.
A kerékpár gumiabroncsok fő részei a következők: a
peremek, amelyek a kerékabroncsra szorítják a külsőt; a kívülről rendszerint nem látható (kivéve az igen kopott abroncsokat)
vászonréteg, ami a gumiabroncs alakját és szilárdságát adja; valamint a
külső gumiréteg, ami az abroncs kinézetét adja, és amelyen a mintázatot alakítják ki.
Perem A külső gumiabroncsot a peremek, pontosabban az azokban futó huzalok, szálak szorítják a kerékabroncsra. A legtöbb gumiabroncs peremében sodrott
acélhuzalok futnak, az újabb típusok peremében már
aramid vagy
kevlárszálat alkalmaznak. Ez utóbbiak egyik előnye, hogy valamivel (~50 g) könnyebbek, mint az acélhuzalt tartalmazók. A másik, legfőbb előnyük azonban, hogy (a belsőkhöz hasonlóan) egészen kis méretűre össze lehet őket hajtogatni: ennek nyilvánvaló előnye akkor jelentkezik, ha rendszeresen (vagy alkalmilag) tartalék külsőt kell magunknál hordanunk. Hátrányuk, hogy nehezebb (nagyobb erőt igényel) a szerelésük.
VászonrétegA peremekben futó szálak között van kialakítva - azok közé szőve - a vászonréteg (karkasz). Ez a vászonréteg valójában több, egymásra rétegződő szövetből áll, amelyekben a szálak egymással párhuzamosan futnak, és anyaguk
textil vagy
műszál. Az egyes rétegek egymást átlósan keresztezik: vagyis a kerékpárkülsők
diagonál abroncsok (a gépjárműveknél radiál abroncsokat használnak). A radiál abroncsokat egyébként kipróbálták kerékpároknál is, ám nem váltak be: az abroncs oldalfalai kevéssé merevek, stabilak, ami a kerékpározás során hasonló érzést nyújt, mintha erősen le lenne eresztve a belső tömlő.
Egyes gumiabroncsokban a vászonréteg fölé egy
kevlárszalagot (vagy valamilyen más erősítést) is beépítenek a belső tömlő szúrásos defekttel szembeni nagyobb védelme miatt. Néhány külsőnél feltüntetik a szövetben futó szálak sűrűségét jelző TPI-számot, ami az egy angol hüvelyre eső szálak számát jelenti (threads per inch). Ennek értéke a hétköznapitól a versenyszerű felhasználásokig általában 22…127 között van. Minél nagyobb a TPI-szám, annál vékonyabb és rugalmasabb a gumiabroncs, valamint kisebb a gördülési ellenállása - viszont megfelelő védelem hiányában könnyebben károsodik.
Gumi és összetételeA gumiréteg fogja össze tkp. egyetlen összefüggő egységbe a peremek szálait és a közöttük kialakított vászonréteget, és a külső ezen a gumirétegen - pontosabban a rajta (a futófelületen) kialakított mintázaton keresztül ‑ érintkezik a talajjal a kerékpározás során. A gumiabroncsok alapanyaga a
műkaucsuk. A fontosabb műszaki és egyéb jellemzőiket (keménység, kopásállóság, tapadás, szín) különféle adalékanyagok határozzák meg, de főleg a
korom és/vagy
szilikátok (a gumiabroncsok klasszikus fekete színét például a korom adja).
|
|
|
A gumi összetétele bizonyos mértékben befolyással van a gumiabroncs tapadására |
A lágyabb gumik jobban tapadnak, ám gyorsabban kopnak, mint a keményebbek. Gyakoriak az ún. kettős összetételű (angolul: dual compound, DC) gumiabroncsok. Ezeknél a futófelületen levő gumi az összetétele révén keményebb (így kopásállóbb), mint az oldalfalakon. Léteznek vékonyított falú (angolul: skinwall) gumiabroncsok, ezek oldalfala legfeljebb egy nagyon vékony gumiréteget tartalmaz, így emiatt annak nagyobb a rugalmassága és az abroncsnak kisebb a gördülési ellenállása. Az olyan gumiabroncsok, amelyek futófelületei feketék és külső oldalfalaik barnásak, az utóbbi helyeken nem tartalmaznak kormot: ez állítólag kismértékű rugalmasságot ad a falaknak, ám azok könnyebben berepedeznek.
Újabban gyártanak olyan külsőket is, amelyek külső oldalfalain
fényvisszaverő sáv van kialakítva, így nincs szükség küllőprizmára: ha éjszaka oldalról világítunk rá a kerékpárra, akkor két fényes kört látunk.
Tapadás
A gumiabroncsok tapadása alatt azok megcsúszással szembeni ellenállásukat értjük. A városi kerékpározás során a megfelelő tapadásnak a következő manővereknél van jelentősége: fékezés, kanyarodás, sarkokra (például járdaszegélyre) való felugratás. A gumiabroncsok tapadása nagy általánosságban - az úttest anyagán és viszonyain túl - a gumi összetételétől, a guminyomástól és a mintázattól függ.
A külsők árait a következő oldalon tanulmányozhatja!
Szóljon hozzá: