Jótállással, szavatossággal, garanciális kérdésekkel kapcsolatos bírósági határozatok
Jótállással, szavatossággal, garanciális kérdésekkel kapcsolatos bírósági határozatok: BH1999.103, BH2004.182, BH2006.410, BH2007.155, BH2007.398, BH2008.116, BH2008.88, EBH2007.1744
BH2008. 116
A dolog kicserélése iránti igényt általában nem alapozza meg az első sikertelen javítás (1959. évi IV. törvény 306. §).A felperes 2003. november 7-én 8 000 000 forint vételár ellenében vásárolt az alperestől egy Citroen C8 típusú személygépkocsit. Több mint 19 000 km megtétele után 2005. július 5-én esős időben a gépjármű rövid időre kormányozhatatlanná vált, a kormány beragadt. A felperes szervizbe vitte a járművet, és kérte a hiba kijavítását. Az alperes javítást végzett, de ezzel a hiba megszüntetésére nem került sor, mert 2005. július 19-én, egy újabb esős időszakban a felperes a szervo hatás elvesztését ismételten észlelte, ezért a gépjárművet július 21-én az alpereshez szállította. Az alperes a gépjárművet ismételten javította, és a felperesnek a gépkocsi kicserélésére vonatkozó igényét elutasította. Míg 2005. július 6-án az alperes a meghajtószíj vezetőgörgő cseréjével javította a járművet, addig július 21-én - amikor a hibajelenséget a szervizben kikormányzott kerékállással a kerékdob felől közvetlenül a szíjtárcsa felé irányított vízsugárral előidézte - a meghajtószíj cseréjével a hibajelenséget megszüntette. A lecserélt meghajtószíjat 2005. szeptember 19-én a felperes által megbízott műszaki szakértőnek átadta. 2005. szeptember 19-én a járművet a felek és a szakértő jelenlétében kipróbálták, de a hibajelenség nem mutatkozott, így az alperes a gépjárművet a felperesnek átadta. A felperes 2005. október 6. napján a szerződéstől elállt, majd bírósághoz fordult.
A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest 8 000 000 forint és ennek 2005. szeptember 19. napjától, majd a későbbiekben 2005. október 6. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Keresetét az
1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 248. §-ára, 305. § (1) bekezdésére, és 306. § (1) bekezdés b) pontjára alapította. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, és felperest kötelezte a felmerült perköltségek megfizetésére. A bíróságok a tényállást a felek előadása, a becsatolt okiratok, a meghallgatott tanúk vallomása, valamint B. T. és F. Zs. szakértők véleményei alapján állapította meg. Az nem volt vitatott, hogy az alperes a gépjárműre kétéves jótállást vállalt, és a hiba a jótállási időn belül jelentkezett. A bíróságok alkalmazták a Ptk. 248. §-ának (1)-(5) bekezdését, a 305. § (1), 306. § (1) bekezdés a) és b) pontját, valamint a 308. § (3) bekezdését. A per elbírálása során azt vizsgálták, hogy a gépjármű második szervizbe hozatalakor a felperes jogszerűen választhatta-e kijavítás helyett a kicserélést, mint szavatossági jogot. A bíróságok álláspontja szerint a felperest a kicserélés joga nem illette meg, hiszen az alperes a hibát könnyen, rövid idő alatt, számottevő kényelmetlenség nélkül kijavította, így a kicserélés az alperesre méltánytalanul aránytalan többletköltséget eredményezett volna. Miután az alperes a szabályszerű javítást elvégezte, sőt többletjavítást (védőburkolat elhelyezését) is felajánlotta, ezért az elállásnak a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételei nem álltak fenn.
A másodfokú bíróság - az elsőfokú ítéletet lényegében helyes indokai alapján helybenhagyó - ítéletében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokat az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésének megfelelően, összességében okszerűen és logikusan mérlegelte. A jogerős ítélet indokolása értelmében a kereset megalapozottságához a felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a gépkocsi az alperes által végrehajtott szíjcserét követően is hibás maradt. A lényeges műszaki szakkérdésekben a szakértők véleménye között alapvető különbség nem állt fenn, csupán B. T. óvatosabban, árnyaltabban fogalmazott. A másodfokú bíróság F. Zs. igazságügyi szakértő vizsgálati módszerét B. T. módszerénél alaposabbnak találta. Nevezett a gépkocsit próbának vetette alá, mindkét szíjjal bizonyítási kísérletet végzett, de a hibajelenséget kimutatnia nem sikerült. A másodfokú bíróság F. Zs. szakértő azon megállapítását találta megalapozottnak, hogy az ékszíj szennyeződését a hasmagasságot meghaladó mélységű szennyezett közegben való közlekedés, azaz nem rendeltetésszerű használat okozhatja. Miután a második javítást követően a gépkocsi hibás volta a szakvélemények egyike alapján sem állapítható meg, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a kereset alaptalanságára.
A felperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság adjon helyt a keresetének, másodlagosan kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését, és új eljárás elrendelését. Álláspontja szerint az első-, és másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az alábbi jogszabályokat: az ítélet indokolása tekintetében a Pp. 221. § (1) bekezdését, a hibás teljesítés bizonyítottsága körében a Pp. 206. § (1) bekezdését, a bizonyítási teher tekintetében a Pp. 164. § (1) bekezdését, a hibás teljesítés körében a szavatossági jogok érvényesítésével összefüggésben a Ptk. 248. § (1) és (5) bekezdését, továbbá a 305-311/A. §-át.
A felperes felülvizsgálati kérelmében részletesen taglalta a gépjármű javításának mozzanatait; véleménye szerint az eljárt bíróságok iratellenesen állapították meg, hogy az alperes a hibát az általa elvégzett javítással kijavította. A közvetlen és közvetett bizonyítékok felsorolásával azt hangsúlyozta, hogy a perben a hibás teljesítés ténye bizonyított. Szerinte a bizonyítási teher „telepítése” kérdésében az eljárt bíróságok téves álláspontot alakítottak ki. Előadta, a bizalomvesztés megalapozottságára is figyelemmel a felperes csere iránti igénye jogszerű volt; a hibás teljesítés jogkövetkezményeit fokozatosan érvényesítette, mivel első alkalommal elfogadta a javítást, csupán második alkalommal élt a súlyosabb jogkövetkezmény érvényesítésével. Az áttéréshez való joga tekintetében utalt a Ptk. 306/A. §-ára. Véleménye szerint az nem bír jelentőséggel, hogy az alperes a későbbiekben a személygépkocsin milyen javításokat végzett; a javítások közül csak a második meghibásodást megelőző, tehát az első javítás sikerességét kell vizsgálni. Kifejtette; a szakértők egybehangzó véleménye szerint az ilyen jellegű hibák a közlekedés biztonsága szempontjából jelentős hibának minősíthetők, ezért a felperesnek fennállt az elálláshoz való joga. Az ítéleteken átvonuló hibaként említette, hogy a bíróságok túlnyomórészt a javítás körülményeivel foglalkoztak. Hivatkozott arra, hogy a hiba második alkalommal történő jelentkezése után a felperes nem kérte a kijavítást, hanem - választási jogával élve - előterjesztette cserére vonatkozó igényét. Szerinte a javíthatóságnak már nincs relevanciája a cserére vonatkozó szavatossági igény jogszerűségének elbírálása szempontjából. A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
Elöljáróban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a perben eljárt bíróságok a jótállás fennállását megállapították, a bizonyítási terhet helyesen alkalmazták, és a Ptk. 248. § (5) bekezdésének megfelelően döntöttek a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó jogszabályok tárgyában.
A Ptk. 306. § (1) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi ugyan a jogosultnak a választást a kijavítás és a kicserélés között, de a kicserélés iránti igényt - a kötelezett méltányolható jogi érdekét védve - feltételekhez köti. Nem helytálló az a felperesi hivatkozás, hogy a csereigény jogszerűségéhez elegendő egy sikertelen javítás elvégzése. A perben eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontja szerint a felperest nem illette meg a kicserélés joga, mert a kijavítással összehasonlítva az alperesnek a kicserélés aránytalan többletköltséget eredményezett volna. Azt pedig a felperes maga sem állította, hogy az alperes a kijavítást nem vállalta, és megfelelő határidőn belül nem végezte el. A bírói gyakorlat mind a kicserélés, mind az elállás iránti igényt - kijavítható hibánál - általában abban az esetben tekinti alaposnak, ha a hiba gyakran ismétlődik, a javítások ellenére hosszabb időn keresztül fennáll, vagyis a sorozatos javítás sikertelennek bizonyul, és így a jogosultnak huzamosabb időn keresztül kényelmetlenséget, időveszteséget okoz. A fentiek szerint alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy csupán az első javítás megfelelősége volt vizsgálható, a második hibajelenség már megalapozta volna a csere, illetve a szerződéstől való elállás iránti szavatossági igényét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VII. 20.778/2007.)
Forrás: FOME
További határozatokat olvashat a lapozás után!
Szóljon hozzá: