Újabb szankciókkal igyekszik nyomonkövethetőbbé tenni a vállalkozások pénzforgalmát az Adóhivatal. E héttől már büntethetik a kétszázötvenezer forint feletti készpénzkifizetéseket.
Ezentúl az egyéni vállalkozók, az EVÁ-s, vagy tevékenységük miatt ÁFA-körbe tartozó, számlanyitásra kötelezett magánszemélyek, illetve belföldi jogi személyek (vállalkozás, cég, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság) csak 250 ezer forintig intézhetik egymás közötti pénzügyeiket készpénzben (bírság nélkül). Efölött csak banki átutalással, vagy bankkártyás, esetleg csekkes fizetéssel élhetnek. Az összeg bruttóban értendő, azaz az ÁFÁ-val növelt értéket kell figyelembe venni, ha pedig devizában fizetünk, az irányadó szorzó az aznapi MNB árfolyam.
Az adózás rendjéről szóló, 2003. évi XCII. törvény huszadik paragrafusába foglalták azt a passzust, miszerint „Ha jogszabály alapján bankszámlanyitásra kötelezett adózók között megkötött ügyletek vonatkozásában az ügyleti ellenérték megfizetése 250 ezer forint összeget meghaladóan bankjegy (érme) átadásával történik, a kifizetés teljesítőjére az adóhatóság ügyletenként, a 250 ezer forint összeghatárt túllépő kifizetés értékének húsz százalékával megegyező összegű, mulasztási bírságot szab ki.”
Nem lehet úgy trükközni, hogy egy nagyobb összeget több kisebb részletben fizetünk meg, ugyanis a teljesítés-igazoláson vagy számlán-blokkon szereplő végösszeg irányadó a revizorok számára még akkor is, ha azt a bizonyos járandóságot több hónapra osztanánk el. A foglaló szintén hozzáadódik a teljes vételárhoz.
|
|
|
Nem kívánatos a készpénzfizetés |
Amennyiben folyamatos szerződésünk van egy céggel, a tőle származó összes havi jövedelmet össze kell adnunk. Ha ez meghaladja a bűvös határt, jobb, ha átutalásra térünk át. A törvény minden olyan megbízást vagy ügyletet folyamatosnak tekint, ami legalább hat hónapos időtartamra jön létre és amelynek során minimum kéthavonta történik valamilyen teljesítés (a könyvelői, tanácsadói, vagyonvédelmi, közüzemi szolgáltatások mind ilyenek, hogy csak a legáltalánosabbakat említsük).
Mit tehet az eladó?
Azok a kereskedők, akiknél minden naposak a negyedmilliónál nagyobb összegű vásárlások, a hivatal szerint legegyszerűbben POS terminál(ok) telepítésével oldhatják meg a felmerülő problémát. Persze erre nem árt a vevőiket is felkészíteni. Az üzletben kitörő vita egy-két, öles betűkkel készített tájékoztató révén könnyen elkerülhető. Ezeket akár a bejárati ajtóra, de legalábbis a pénztár környékére, jól látható helyre érdemes kifüggeszteni.
Preferált mód az átutalásos fizetés is. Ez a kiskereskedelemben ritkábban alkalmazott módszer, hiszen az áru elvileg mindaddig az eladó tulajdona, amíg az ellenértékét meg nem kapja. Ha nem törzsvevőről van szó, érdemes a számla kiállítása előtt azonosítani a cég nevében vásárlót, nehogy utólag kelljen akár a pénz, akár az áru után futnunk. Ám a vásárlók általában azonnal viszik a kiszemelt terméket, ez a módszer tehát inkább a nagykereskedők vagy a bejáratott vevőkörrel rendelkezők számára lehetne életszerű és működőképes.
Mit tegyen a vásárló?
Az APEH az új szabállyal a készpénzfizetések visszaszorítását tűzte ki célul, sugallva, hogy jó állampolgárként inkább a kártyás vagy átutalásos fizetést részesítsük előnyben. Elkerülhető a büntetés, ha nagy összegű beszerzés esetén 250 ezer forintot készpénzben, a fennmaradó részt pedig átutalással egyenlítjük ki. Megoldás lehet, hogy a készpénzt az eladó számlájára fizetjük be, bankjában vagy sárga csekken. Ha váltóval fizetünk, azt tehetjük összeghatár nélkül, mert a váltó nem számít készpénznek, viszont ha váltó ellenértékét fizetjük ki, akkor már a fenti szabályok a mérvadók.
Mire jó ez az egész?
Mint oly sok más szabályt és szankciót, a törvényhozók ezt a szigorítást is a gazdaság kifehérítésével magyarázzák. A baj csak az, hogy több pont szöges ellentétben áll a reális piaci helyzettel. Szép gondolat ugyanis POS terminálok telepítésére ösztönözni a falusi fatelepet, csak éppen azt nem mondja meg senki, hogy ki viselje az ezzel járó telepítési és fenntartási költségeket. A bankkártyás fizetés ugyanis tételenként 0,9-2,00 százalékába kerül az eladónak (és persze a legnagyobb bankok kérik a legmagasabb jutalékot), ami egyes esetekben haszna nagy részét jelenti számára. Vagy ennyivel többért adja az áruját? Az nyilvánvalóan versenyhátrányba hozza őt, sőt, ha mindenki ezt tenné, jó kis infláció szakadna a nyakunkba.
|
|
|
A magyar adózás története - kiállítás az APEH Kiemelt Adózók Igazgatóságán |
Azt a szituációt is nehéz elképzelni, hogy a vevő elzarándokolna az eladó bankjába vagy akár a legközelebbi postára, befizeti befizetnivalóját, majd visszatér az üzletbe, szervizbe, és átveszi az árut vagy éppen megjavított autóját.
A másik abszolút életszerűtlen helyzet a banki átutalásra való áttérés. Az elképesztő méretű körbetartozások miatt ugyan ki kockáztatna újabb és újabb halasztott fizetéseket? Ráadásul a többmillós tételek nagy részének kiegyenlítése eddig is számlával igazoltan, bankon keresztül történt, mégsem tudott senki hatékonyan „odalépni” a késedelmes vagy soha meg nem történő kiegyenlítések megakadályozása és kemény büntetése érdekében. A körbetartozások sok céget és vállalkozót tettek és tesznek tönkre, így ma már mindenki az azonnali (és tegyük hozzá: lehetőleg kápés) fizetést részesíti előnyben. Nem kizárt, hogy ez a kifehérítést célzó törvény ismét csak a feketegazdaság térnyerését hozza magával, azaz aki teheti, inkább számlák és bizonylatok nélkül üzletel majd, semmint tönkremenjen a törvény betartása miatt.
![](\"/!coop/2011/coop_boltkereso.jpg\")
Szóljon hozzá: