Napjaink egyik aktuális témája a gázár-támogatás, illetve a gázár-támogatás megosztása a társasházi fogyasztók között abban az esetben, ha az egyes ingatlanok nem rendelkeznek külön mérőórával. A téma jelentőségére tekintettel érdemes jobban megvizsgálni a gázár-támogatással kapcsolatos jogi szabályozást.

A gázár-támogatásra vonatkozó alapvető rendelkezéseket „a lakossági vezetékes gázfogyasztás és távhőfelhasználás szociális támogatásáról szóló” 289/2007. (X. 31.) Kormányrendelet tartalmazza. A rendelet szerint a támogatás szempontjából fogyasztónak minősül az a természetes személy, aki a szolgáltatóval közvetlenül köt szolgáltatási szerződést, illetve az is, akinek a nevében a társasház, illetve annak közös képviselője a szolgáltatóval szerződést kötött, és a szolgáltatás díjának megfizetésére a társasház vagy a szolgáltató felé köteles.

Az olvasónk által említett eset a második kategóriába tartozik, amikor a társasházban élő fogyasztók nevében a társasházközösség köti meg a szolgáltatási szerződést, és az egyes fogyasztók a szolgáltatás díját a társasháznak fizetik meg. Ebben az esetben a társasház egy közös mérővel rendelkezik, amely alapján maga a társasház fizeti a szolgáltató irányába a szolgáltatás díját.

A rendelet 3. paragrafusának 9. bekezdése kimondja, hogy a közös mérővel rendelkező társasházi lakás esetén az elszámolási időszak végén a szolgáltató a közös mérőn mért fogyasztás fogyasztónkénti megosztását – a szolgáltatás díját díjszétosztás nélkül fizető társasház esetén - a közös képviselő meghatározott nyilatkozata alapján végzi.

Ez azt jelenti, hogy az olyan társasházak esetén, ahol a gázszolgáltató nem az egyes fogyasztók részére állítja ki külön-külön a számlát, hanem azt maga a társasház fizeti meg, a közös képviselőnek a kormányrendeletben meghatározott nyilatkozata irányadó a fogyasztás fogyasztónkénti megosztásánál.

A rendelet 4. paragrafusának 5. bekezdése szerint a közös képviselőnek nyilatkoznia kell többek között arról, hogy az egyes lakások fogyasztása a társasház fogyasztásának mekkora hányadát teszi ki. Ugyanezen paragrafus következő bekezdése pedig kimondja, hogy a fogyasztó lakására eső fogyasztási hányadot - a társasház szervezeti-működési szabályzata, alapszabálya vagy a fogyasztók közötti megállapodás eltérő szabályozásának hiányában - a helyiségek légköbméterben mért térfogata alapján kell megállapítani. Ennek megfelelően tehát, ha a társasház szervezeti- és működési szabályzata (SZMSZ), alapszabálya vagy a fogyasztók megállapodása előre meghatározza, hogy az egyes lakások fogyasztása a társasház fogyasztásának mekkora részét teszi ki (pl. négyzetméter arányosan), vagy a fogyasztók maguk határozzák meg a lakások fogyasztásának arányosítására vonatkozó szabályokat (pl. az olvasónk által említett hőmennyiségmérők segítségével), akkor a gázár-támogatás is ilyen arányban jár az egyes fogyasztóknak. Amennyiben ilyen rendelkezéseket sem az SZMSZ, sem az alapszabály, sem a lakók egyéb megállapodása nem tartalmaz, akkor a rendelet szerint a fogyasztást a lakások légköbméterben mért térfogata alapján kell megállapítani.

A 8. paragrafus 2. bekezdése szerint, ha társasházi közös mérővel történik a gázvételezés, akkor a szolgáltató a támogatás összegét - díjszétosztás nélkül fizető társasházban lakó fogyasztó esetén - a gázár-támogatást a társasház részére kiállított számlában érvényesíti. A gázszolgáltatás költségének megfizetése során a jogosult háztartásra jutó támogatási összeget a közös képviselő állapítja meg. Ennek értelmében tehát a közös képviselő állapítja meg azt, hogy a társasház részére jóváírt gázár-támogatás összegéből a társasházban lakó fogyasztók milyen arányban részesülnek. Ennek során a közös képviselő természetesen nem járhat el önkényesen, a fent ismertetett szabályokat a fogyasztás és a támogatás mértékének meghatározásában kötelezően alkalmaznia kell. Amennyiben a közös képviselő a társasház részére kiállított számlában érvényesített támogatást a fogyasztó részére nem állapítja meg, a Magyar Államkincstár Regionális Igazgatósága erre kötelezi.

Olvasónk szerint a közös képviselő a nyilatkozatában minden lakás vonatkozásában azonos (1/14-ed) fogyasztást jelentett le. Ez a rendelet szabályainak akkor felel meg, ha a lakók az SZMSZ-ben, alapszabályban vagy egyéb megállapodásban kifejezetten így rendelkeztek, vagy ilyen megállapodás hiányában akkor, ha az egyes lakások mérete (a légköbméter vonatkozásában) megegyezik. Amennyiben egyik eset sem áll fenn, vagyis ilyen tartalmú megállapodás nem létezik, és a lakások mérete is különbözik, akkor a közös képviselő olvasói levélben megjelölt tartalmú bejelentése a rendeletben foglaltaknak vélhetően nem felel meg.

Olvasónknak azt tudom ajánlani, hogy a közös képviselőtől kérjen tájékoztatást az általa adott nyilatkozat tartalmáról, valamint a nyilatkozat alapjául szolgáló tényállásról. A fogyasztók ennek ismeretében ellenőrizni tudják, hogy a bejelentett fogyasztásnak illetve a gázár-támogatás elosztásának van-e valós alapja. Amennyiben a társasházi lakások tulajdonosai a fogyasztás-megosztás jelenlegi rendszerével elégedetlenek, az említett jogszabály lehetőséget biztosít számukra a fogyasztás megosztásának közvetlen szabályozására. Ehhez az SZMSZ vagy az alapító okirat módosítására, illetőleg a lakóközösség külön megállapodására van szükség.

dr. Zugfil Tamás
SCHVERTFŐGEL és TÁRSA Ügyvédi Iroda
 

Ajánljuk még:

• A légkondi esete a közös képviselővel
• Reptéri csomagvizit
• Gázos idők
• Mire jogosult az üzemeltető?
• Távhős bonyodalmak