Magánszemély egyelőre nem jelenthet csődöt Magyarországon, azaz nem kezdeményezhetnek ellene csődeljárást és ő maga sem indíthatja el önmaga ellen. A hitelspirálba keveredett hazánkfiainak eddig is aggasztóan növekvő számát tovább növeli a lassan két hónapja elindult pénzügyi (és hitel-)válság, ám állami beavatkozásra egyelőre még sokáig várhatunk. A bankok rugalmatlanok, a felügyeleti szervek a homokba dugják a fejüket, az érdekképviselettel és ingyenes jogi tanácsadással foglalkozók pedig fuldokolnak a megoldandó problémák tengerében.
Az alábbi (rövidített) levéllel egy olvasónk keresett meg bennünket, de az ügyében történő nyomozásunk során fény derült arra, hogy sajnos nem egyedi esetről van szó. A levél, illetve a kilátástalannak tűnő helyzet lehetséges megoldásainak közzétételével első sorban azt szeretnénk elérni, ha olvasóink közül minél kevesebben kerülnének a hitelek csapdájába, illetve aki már közel áll a patthelyzethez, konkrét tanácsokat kaphasson a megoldás érdekében.
„2006-ban kértem személyi kölcsönt a Budapest Banktól, amit a jövedelem igazolásom alapján meg is kaptam. Ezt követően év végi kölcsönajánlatokkal kerestek meg, amelyben újabb személyi kölcsönt ajánlottak fel. Így volt 2006-, valamint 2007 év végén is. Én persze az ajánlatnak örültem és éltem is a lehetőséggel. 2008 év elejétől a törlesztő részletem 44 788 forint lett, amely már elég magasnak mondható. Rokkantnyugdíjas vagyok, negyvenöt éves, egyedülálló és albérletben lakom. Augusztustól már nem tudtam fizetni a részleteket, novemberben még egy havi törlesztőt át tudtam utaltatni a lakossági folyószámlámról. Közben a Generali Providencia Biztosítóhoz is adtam be méltányossági kérelmet, de valószínű, hogy elutasítanak onnét is, mert aki rokkantnyugdíjas, annak csak halál esetben fizetnének.
A bajokat csak tetézte, hogy a tavaly év végi személyi kölcsön felvétel után ez év elején a bank kipostázott nekem egy GO kártyát, hatszázezer forintos limittel. Erre is olyan magas kamatot számolnak fel, hogy lehetetlenség lépést tartani a törlesztéssel.
Októberben befizettem harmincegyezer forintot, de októberben nem is vásároltam a kártyával és tizenhétezer forint csak kamat volt! Most már nagyon úgy néz ki, hogy semmilyen kölcsönt nem tudok egyelőre törleszteni, de még egy újabb hitellel sincs lehetőségem ezeket rendezni. Így biztos vagyok benne, hogy BAR listás leszek. (...) Mindez a nagyon magas kamatoknak is tudható be, hogy a személyi kölcsön és a bankkártya együttes hiteltörlesztése meghaladja havonta a hetvenezer, de esetenként a kilencvenezer forintot is. Mivel munka nélkül vagyok még, de lesz kilátásom, ugyanakkor elmaradásom van, biztos, hogy a bank szerződést fog velem bontani és a személyi kölcsön, valamint a GO kártya miatt is BAR listás leszek.”
Hogyan kerüljük el az adósságspirált?
A fenti levél egyik tanulsága az, hogy az óvatlan ember ma nagyon könnyen belesétálhat abba a pénzügyi csapdába, ahonnan nehéz és keserves a menekvés. Bár a reklámok hihetetlenül agresszív módon bombáznak minket a hitelhez folyamodás könnyű és gyors lehetőségeivel és a pénzintézetek évek óta azt hitetik el velünk, hogy a hitelből költekezés normális és veszélytelen gyakorlat, mégis az a legjobb, ha ilyenkor is magunkra öltjük a tudatos fogyasztó páncélját és nem hagyjuk, hogy a pillanatnyi ötleteink vezéreljenek.
A hitelek csapdájába ma általában nem a hosszú évtizedekre és viszonylag alacsony kamatokra felvett jelzálog alapú lakáshitel juttatja az adósokat, hanem a rövidebb lejáratú, így magas költségekkel járó áruhitelek, személyi kölcsönök, bankkártya- és hitelkártya adósságok. Ezeket pedig legtöbbször olyan dolgok megvásárlására használjuk, amik nem létfontosságúak és amiket a valós anyagi helyzetünket tekintve egyáltalán nem engedhetnénk meg magunknak.
Az új autó vásárlása már készpénzes fizetés esetén is bukás, hiszen már a kulcsok átvételekor sem ér annyit az autó, mint amennyibe került és ez még inkább igaz a hitelre vásárolt négykerekűekre. Ráadásul sokan nem számolnak az üzemeltetési költségekkel, pedig ezek szintén tetemes kiadást jelentenek.
Ma már a legtöbb lakás teljes berendezése is hitelből történik, hiszen a fogyasztói társadalom „mindent ide azonnal” szemlélete folyamatosan felülkerekedik a spórolás józan, ám nem trendi szokásán.
Nagy baj az is, hogy sokan nem számítják ki előre a várható jövedelmüket és azt, hogy abból mire telik majd, hanem struccpolitikát folytatva szó szerint napról napra élnek és gazdálkodnak. Teszik ezt gyakran azok is, akiknek a havi jövedelme az átlagosnál magasabb, persze az ő adósságaik tetemesebbek is lehetnek. Bár nagy a nyomás, hogy azt tegyük, amit a reklámok és a többi ember „elvár” tőlünk, ám jobb, ha józanul végiggondoljuk, hogy valóban szükségünk van -e arra a dologra, amit kiszemeltünk, nem tudnánk -e olcsóbban, esetleg később hozzájutni és ha mégis nagy kiadás mellett döntünk, számoljunk azzal, hogy akkor is tudjuk -e vállalni a költségeket, ha időközben megszűnik a munkahelyünk vagy tartósan lebetegszünk.
Állam bácsi nem segít
A törvényesen működő, ám sokak szerint etikátlanul drága gyors hitelt nyújtó pénzügyi vállalkozások térnyerése, a mély szegénységben vegetálók „megsegítéséből” meggazdagodó magánszemélyek üzelmeinek megtűrése, a PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) tehetetlensége és a törvényhozásban létező érdekek-ellenérdekek harcában elsikkadó javaslatok mind azt mutatják, hogy az állam nem akar közbelépni, hanem a piacgazdaság velejárójának, egyben az állampolgár magánügyének tekinti a túlköltekezésből származó hitelspirálba kerülést. Többen úgy vélik, ez nem is baj, hiszen a a túlzott szabályozás korlátozza a versenyt és a döntési szabadságunkat is, mások viszont megszorításokat szorgalmaznak, például a plafontörvényt, ami maximalizálná a hitelek kamatait vagy a csődtörvény meghozatalát, ami elvben segítené azokat a honfitársainkat, akik többnyire saját felelőtlen gazdálkodásuknak köszönhetően váltak fizetésképtelenekké.
Lénárd Mariann, a Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete (BHKE) főtitkára elmondta, hogy a négy éve működő non-profit szervezet jelenleg több száz - a levélíróéhoz hasonló - üggyel foglalkozik, melyek hetven százalékát sikeresen meg is tudják oldani. A megoldás persze nem azt jelenti, hogy a hitelt a bank elengedi, hanem azt, hogy sikerül kompromisszumra juttatni a bajba jutott adóst, illetve a pénzét jogosan követelő céget. A főtitkár tapasztalata szerint ugyanis a bankok többnyire mereven és rugalmatlanul kezelik a bajba jutott adósok kérvényeit, ami pedig tökéletesen ellentmond az érdekeiknek. A vállalkozások felszámolásának kezdeményezése, az adósokon történő tárgyi behajtás, a kilakoltatások és elárverezések még mindig előbb jutnak az eszükbe, mint az, hogy átütemezéssel, áthidaló megoldásokkal álljanak elő.
A fenyegető hangvételű, merev és elutasító válaszlevelek miatt a PSZÁF-hoz fordulók sem jutnak előbbre, mert a felügyelet rendszeresen az egyesülethez irányítja a panaszosokat ahelyett, hogy állami költségvetésből finanszírozott, ősztől alaposan felduzzasztott fogyasztói panaszirodája érdemben közvetítene a bankok felé. Az egyesület pedig egy fillér állami támogatás nélkül, egy százalékokból és önkéntes segítők (jogászok) munkájának köszönhetően tud eredményeket produkálni. Persze a siker sokszor azon múlik, hogy az ügyfél az eladósodás mely stádiumában fordul hozzájuk segítségért. Kilakoltatási végzés ellen már az egyesület sem tud sokat tenni (bár akadt kivétel), tehát az a legjobb, ha minél előbb hozzájuk fordulunk.
Lénárd Mariann szerint az efféle ügyek még tovább szaporodnak majd a jövőben, így értetlenül áll a törvényhozók közönye előtt. A csődtörvény ötletét nem tartja jó megoldásnak, hiszen annak sem az az értelme, hogy az adósnak elengedik a tartozását (pedig sokan ezt remélik ), hanem arról szól, hogy a csődbe ment állampolgár mellé az állam csődbiztost, azaz pénzügyi gyámot rendelne ki, aki személyesen felügyelné a háztartás bevételeit és kiadásait annak érdekében, hogy az átütemezett adósságból rendszeresen törlesszenek majd. Ez magyarul azt jelenti, hogy a csődbiztos meghatározza, mire lehet költeni és mire nem és ellenőrzi a törlesztések pontosságát. A szakember szerint ennek nyilvánvalóan további költségei lesznek, ami az adós terheit növeli majd. Parlamenti forrásaink is megerősítették, hogy ez a törvény egyelőre csak bizottsági vita stádiumában van, azaz még további hosszú ideig marad a jelenlegi áldatlan állapot.
A fent idézett olvasónkat a BHKE-hez irányítottuk abban a reményben, hogy az egyesület sikeres átütemezést tud kiharcolni számára a Budapest Banknál. Ugyanakkor bízunk abban, hogy olvasóink zöme óvatosan és okosan bánik pénzével és nem hagyja magát olyan szolgaságba juttatni, amiből csak drágán lehet kiszabadulni.
Szóljon hozzá: