Bár az elmúlt húsz évben a vezetni tanulók száma folyamatosan csökken, szinte minden sarkon autósiskolába botlunk. Túlkínálat, felszínes és türelmetlen oktatók, kevés pénzért meghirdetett, végül mégis drága jogosítványok - a hazai autósiskolákban folyó oktatás jellemzői. Hogyan válasszunk iskolát?

Az utóbbi négy-öt évben számos autósiskola hirdeti magát nagyon alacsony áron (ötven-hatvanezer forintért), ám mire a tanuló a tanfolyam végére ér, általában legalább 120-130 ezer forintot fizet ki, úgy, hogy nincsen biztos tudása. „A hazai járművezető-képzés több mint egy évtizede válságban van” - mondja Rajna Attila, a Magyar Autósiskolák Szövetségének elnöke. A válságot elsősorban az okozza, hogy nem elég szigorú az autósiskolák alapítására vonatkozó szabályozás. Bárki alapíthat iskolát, szakértelem és különösebb elhivatottság nélkül. Ennek egyenes következménye az indokolatlanul sok iskola. Évente, országosan mintegy százhatvanezren szereznek jogosítványt, ebből húszezer a budapesti tanuló. Csak Budapesten mintegy százhatvan iskola van, némelyik még állandó ügyfélfogadásra alkalmas irodával sem rendelkezik.

Olcsó és drága iskolák, Budapest vs. vidék

Nagyjából minden iskolára igaz, hogy az elméleti oktatás színvonala megfelelő, de a gyakorlati oktatásban jelentős különbségek lehetnek. A magukat irreálisan olcsón, megtévesztő akciókkal hirdető iskolák rendszerint felvert árú pótórákkal hizlalják kétszeresére áraikat. Eközben a diák kudarcot-kudarcra halmozva bukik meg a vizsgákon, kedvét, önbizalmát és nem kevés befektetett pénzét vesztve.

A kötelezően levezetendő gyakorlati órák száma harminc, alkalmanként 1800-2500 forintért. Ezt sokszor harminc-negyven pótórával is megtoldják, alkalmanként - attól is függően, hogy fővárosi, vagy vidéki iskoláról van szó - kettő-négyezer forintért.

A végeredmény pedig az, hogy a beígért hatvanezer forint helyett - az amúgy sajnos reális - 120-130 ezer forintot, sőt inkább többet kell megfizetni. „Ezért minden olyan autósiskolai ajánlat gyanús, amely személygépjármű-vezető képzés esetén, a vizsgadíjat is figyelembe véve nem kér legalább százharmincezer forintot” - mutat rá Rajna Attila. Európa fejlettebb régiójában átlagosan három-négyszázezer forintnak megfelelő összegért lehet jogosítványt szerezni, ami egy középkategóriás autó árának tíz százaléka. A tanfolyam árában a különböző vizsgadíjak és a hatósági illetékek nincsenek benne, pedig ezek legalább harmincezer forintos plusz kiadást jelentenek.

A drágább autósiskolák a megkérdezett iskolavezetők szerint valóban jobbak, és ha a számla végösszegét nézzük, valójában nem is kell többet fizetni értük. Az eredményességi statisztikák is ezt támasztják alá, hiszen a drágább iskolában tanulók közül jóval kevesebben buknak meg. Drágább iskolákban az oktatók bérezése is kedvezőbb, így elvileg motiváltabbak is.

Ha összevetjük a budapesti és a vidéki iskolákat, megállapítható, hogy az ötvenezres áron reklámozott jogosítvány fővárosi sajátosság. Vidéken az alsó határ nyolcvan-kilencvenezer forint. „Az oktatás színvonala magasabb és egységesebb, mint a felhígult budapesti piacon. Vidéken működik a szájhagyomány is, így például, ha valaki jól oktat, annál sorban állnak a diákok, viszont az oktatók rossz híre is könnyen terjed, ebben az esetben viszont az illető lehúzhatja a rolót”- Tudtuk meg Pető Attilától, az Iskolák a Biztonságos Közlekedésért Egyesület elnökétől.


Oktatók és diákok

Az autósiskolák között kialakult árversenynek az oktatás minősége látja a legfőbb kárát. Az oktatók többsége nem elhivatott, nincs kellő alázattal szakmája iránt. Ezt sokan a minimálbér körüli fizetésükkel - amit egyébként a pótórák díjával egészítenek ki - magyarázzák. Emellett egy pedagógiai hozzáértést igénylő szakma esetében az sem szerencsés, hogy nincsen erre irányuló, kimondottan pedagógiai és pszichológiai előképzés. Ezzel függ össze az a probléma is, hogy az oktatók nemtől, személyiségtől és „vezetési előélettől” függetlenül minden diákot egy kalap alá vesznek. Érdekesség, hogy Belgiumban például minden diákkal kitöltetnek egy pszichológiai és egy közlekedésbiztonsági tesztet, utána pedig fél órára egy autószimulátorba ültetik. Az így szerzett tapasztalatok alapján dől el, kit, mennyiért lehet megtanítani vezetni.

A fent említetteken túlmenően több általános problémával ajánlatos tisztában lenni. A legfőbb panasz az oktatókra az ötvenperces tanóra „elcsalása”. Sokan eleve csak negyvenöt perces tanórával számolnak. Az óraadó gyakran személyes ügyeit intézi, cigi-, vagy kávészünetet tart, telefonálgat oktatás közben. Az ilyen hajlamokról jobb előre meggyőződni, az iskola tanulóitól, vagy más fórumokról. Ha ezek a problémák időközben derülnek ki, akár iskolán belül is érdemes váltani.

Oktatót váltani még csak-csak tudunk, azt viszont nem választhatjuk meg, ki vizsgáztasson bennünket. Ugyanígy a vizsgabiztosok közt elburjánzott korrupcióval sem könnyű megbirkózni: ”Sajnálatos módon napjainkban nemcsak a járművezető-képzés, de ehhez kapcsolódóan a vizsgáztatás is komoly morális problémákkal küzd. Egyes megyékben, illetve a fővárosban a vizsgabiztosok egy része hajlamos a korrupcióra - fogalmaz nagyon szőrmentén Rajna Attila. Nem lenne igazságos, ha kizárólag az oktatást tennénk felelőssé azért, ahol ma tart az autósiskolákban folyó munka. „Azt kellene elérni, hogy ne a papír megszerzése legyen a cél.”- mondja Tóth Ferenc, iskolavezető. A diákok zöme ugyanis azzal a céllal ül autóba, hogy egy újabb papírt pipálhasson ki - legalábbis az oktatók szerint ez általános érvényű „betegség”.

Mik a legfontosabb szempontok, mielőtt iskolát választanánk? - kiderül a következő oldalon! 

Ajánljuk még:

• Űrtechnika az üvegvisszaváltóban
• Jöhet borúra derű a devizahitelek világában?
• Pénzintézetek mumusa - a fogyasztók érdeke
• Idősek otthona: édenkert vagy elfekvő?
• Kerülje el a balesetet! - a bababiztos lakás