Ugyanaz az illóolaj fél, de akár harmadáron is megvehető, attól függően, hogy drogériába vagy gyógyszertárba tévedünk be, illetve, milyen patikust fogunk ki. De akkor, hogy is van ez?

Egy illóolaj ára alapvetően azon múlik, mennyire költséges eljárással, mennyire ritka és drága alapanyagból vonják ki. Fontos szempont az is, hogy az adott növény mekkora arányban tartalmaz illóolajat. Pár tizedszázalékos, illóolaj-tartalmú alapanyagokból értelemszerűen több kell, mint azokból, amelyek egy-két százalékos, vagy még nagyobb arányban tartalmaznak olajat.

Az úgynevezett enfleurage vagy pomádés eljárással kinyerhető olajok (a virágolajok jó része) szintén drágábbak, mert ez az eljárás többe kerül, mint a vízgőzdesztillációval történő kinyerés. Ez az oka annak, hogy míg a bőven rendelkezésre álló, sok illóolajat tartalmazó, könnyen kinyerhető eukaliptuszolaj tíz grammja száz forintba sem kerül, addig egyes rózsaolajok tíz grammja húszezer forintot is kóstálhat.


Súlyos kérdések

Húszezer forintos illóolajjal látszólag csak ritkán találkozik az átlagos fogyasztó, de azért ilyen is van a piacon. Az Aromax jól ismert, zöld dobozos üvegcséi között damaszkuszi rózsa is akad: ezt a terméket kétezer - kétezer-kétszáz forintért mérik, de az üvegcse a megszokott öt- vagy tízmilliliteres mennyiség helyett csak egyetlen milliliter olajat tartalmaz - annak illata viszont valóban isteni.

A rózsaolaj mellett a drágábbak közé tartozik a cickafark is, amelynek két milliliterét ezerötszáz - ezerhétszáz forint körüli áron mérik, illetve a kamilla, amelyből ezerháromszáz - ezerötszáz forintért kaphatunk két millilitert. Megkérik az árát a bors-, a vetiver- és a rómaikamilla olajnak is: ezekből öt milliliter nagyjából kétezer - kétezer-kétszáz forint. Hasonló kategóriába tartozik az illóolajat csak kis mennyiségben tartalmazó citromfű is, ennek öt milliliterét ezerkétszáz - ezerháromszáz forint körül mérik.


Van, de nem adunk!

Nagyobb illóolajgyártók, mint az Aromax, a Naturol, a Naturland vagy a Helén hatalmas kínálattal rendelkeznek. Termékeik között olcsó, tízmilliliterenként ötszáz - hétszáz forintba kerülő citrusolajok, hétszáz - ezerötszáz forintba kerülő virágolajok, fenyő- és fűszerolajok egyaránt vannak. Nagy előnyük, hogy szakértő segítség nélkül, pillanatok alatt megtalálhatóak, ezek a jó minőségű, hígítatlan olajok. Ráadásul szép kis dobozban vannak, és mellékelt leírással, felhasználási javaslattal is ellátták őket.

A jól ismert gyártók termékeit nem csak a nagyobb drogériákban, hipermarketekben, illetve gyógynövényüzletekben lehet beszerezni, de a gyógyszertárakban is. Ez alapvetően jó dolog, hiszen az illóolajok használata csak akkor terjedhet, ha az üvegcsék szem előtt vannak, a drágább termékek gyártói pedig áldoznak az aromaterápia népszerűsítésére. Azokban a gyógyszertárakban azonban, melyekben évekkel ezelőtt, pár száz forintért, szó nélkül adtak a gyógyszerkönyvi előírásoknak megfelelő illóolajat, ma már problémás a vásárlás. A patikák nagyjából fele különböző okokra hivatkozva nem szolgálja ki vevőit olcsó, „kimért illóolajakkal”. Hogy miért? Ahogy a patikusok mondják: „nincs”, „nem tudunk adni”, „csak magunknak rendelünk”, „a kimért illóolaj már nagyon rég megszűnt”. És ami a legérdekesebb: a magisztrális kakukkfű illóolaj egyenesen „vénykötelessé vált”, legalábbis a patikus fejében, mert amúgy nem az. Ennél a válasznál pedig már az is jobb lenne, ha letagadnák, hogy van.


Adok, kapok

Kimért illóolajat egy magára valamit is adó patikus azért tart, vagy ha nem, akkor sem tagadja le a létezését, inkább megrendeli a vevők kedvéért. Olyan kereskedőt is találtunk, aki az olaj érkezését firtató kérdésünkre nem is dátumot mondott, inkább elkérte telefonszámunkat, mondván, értesít, ha befutott az áru. Pedig csupán egy két-háromszáz forintos terméket rendeltünk. Talán emiatt van, hogy a patikusok másik tábora inkább letagadja ezeket az olajokat, mondván: „úgy is kaphatóak nála az ismert gyártók drágább termékei is”. Mert míg például a Naturol eukaliptusz olaja négy-ötszáz forintba kerül, az Aromaxé pedig hat-hétszáz forintba, addig mindez patikai üvegcsében kétszáz forint körül megúszható. Hasonló a helyzet a borsmentával, ami patikai kiszerelésben nagyjából háromszázötven forintból jön ki, míg amúgy hozzávetőlegesen hétszáz forintból.

A patikai kínálatban persze nem szerepel túl sok féle olaj, de fenyőt, eukaliptuszt, borsmentát, levendulát, citromot, rozmaringot, narancsot, egyes helyeken pedig még a gerániumot, és a már említett kakukkfüvet is be lehet szerezni, külön megrendelés nélkül. Ez pedig annyit jelent, hogy egy-egy adag geránium-, eukaliptusz-, borsmenta-, rozmaring- és citromolaj porcióért kevesebb mint kétezer forintot fizetünk, miközben, ha mindezt a polcról kértük volna, bőven négyezer forint fölé futnánk.


Komponált összetétel

A természetes illóolajok ára tehát óriási szórást mutat, pedig ezen folyadékok fő komponensei ugyanazok, vagy nagyjából ugyanolyanok. Gyógyszerkönyvi, minőségi olajok esetében ez már csak a gyógyszerkönyvi előírások miatt is így van, többek között azt is megszabják ugyanis, hogy az olajnak mely komponenst milyen arányban kell tartalmaznia (A fahéjolajnak például hetven-kilencven százalékos arányban kell transz-fahéjaldehidet tartalmaznia.)

A százszázalékos illóolajok így nagyjából csak árban versenyeznek egymással - bár bizonyos határokon belül illatuk is különbözhet, ami viszont inkább ízlés kérdése, mint a minőségé: a Tihanyi levendula illóolaja például sokak szerint finomabb illatú bármely itthon kapható egyéb levendulaolajnál, a nagyjából hétszáz forintos, tízmilliliteres üvegcsében forgalmazott terméket mégis kevés helyen tartják.

Ajánljuk még:

• Városi kerékpárok: külső- vagy agyváltó?
• Kérdések a papírtermékekről
• Hűtőfolyadék és ablakmosó téli napokra
• Betétreklámok kora
• Kalauz víztisztító berendezéshez