A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) konferenciájának középpontjában a fogyasztói jogok képviselete és érvényesítése állott. Az előadók konkrét példákkal, számadatokkal illusztrálták a fogyasztói kiszolgáltatottságot és az állami szerepvállalás fontosságát is hangsúlyozták.

Pataki Dániel, a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) elnöke bevezető előadásában azt hangsúlyozta, hogy versenyhelyzetben a fogyasztói érdekeknek is érvényesülniük kell. Miközben itthon nőttek a fogyasztói árak, a távközlésben nominális értéken számítva csökkentek a díjak. Pataki szerint a jelenség hatósági közreműködésnek is köszönhető, mivel az NHH-nak a hálózati infrastruktúra megteremtésében, és az árak szabályozásában egyaránt szerepe van. Egy hatékony versenynek a fogyasztói igények ár, érték és kínálat szempontjából való érvényesültét kell eredményeznie. A helyzet a szakember szerint az elmúlt öt évben ebből a szempontból is sokat javult, de a hatóságnak bőven maradt tennivalója.

Bár az NHH feladata a fogyasztói érdekek hatékony képviselete, Pataki hangsúlyozta, hogy az iroda nem egyfajta panaszkezelő szervként, sokkal inkább egy információs pontként kíván működni. A szakember, aki korábban az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) helyettes államtitkára is volt, előadása végén a 2005-ben elindult a tantusz portál szerepét is kiemelte. Az NHH ezen portálja árösszehasonlító táblázatokkal erősíti a fogyasztói tudatosságot.


Versenyhátrányban a tisztességes cégek

Tóth Tihamér, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnökhelyettese kérdéssel kezdte előadását: vajon a jelenlévők mind tisztában vannak-e autójuk fogyasztásával, és az megegyezik-e a gyártó által hirdetett értékkel? Tudják-e mennyi fizetnek egy percnyi mobiltelefonálásért, és vajon különbséget tudnak-e tenni bio- és a natúr élelmiszerek között? „Tudatosságunk szintje különbözik, nem mindenki ellenőrzi a joghurtok és a mosóporok árát, összetételét. A vásárlók jó része reklámok hatására vásárol” – szögezte le az alelnök, aki szerint a reklámban adott tájékoztatás ezért is kiemelkedően fontos. „A fogyasztói tudatosság kialakítása a tisztességgel versenyző vállalatok feladata is” - hangsúlyozza Tóth, aki azt is elismeri, hogy éppen ezek a cégek kerülhetnek versenyhátrányba, „őszinteségük” miatt. És itt kerül a képbe az állam és a társadalom szerepvállalása - jó döntést ugyanis csak jól tájékozott fogyasztó képes hozni.

Az elnökhelyettes előadásában a GVH három fő feladatkörét is ismertette: a hivatal egyrészt jogalkalmazóként működik, azaz bírságot szabhat ki. Tanácsadóként ugyanakkor a megfelelő szabályozások születéséhez is igyekszik hozzájárulni. Harmadik feladatuk a fogyasztók és a társadalmi egyesületek támogatása: az elmúlt egy évben egy-három millió forinttal járultak hozzá több tájékoztató honlap indításához, kiadványok terjesztéséhez.


Trükkös bankok

Az alelnök bírálta azokat a cégeket is, amelyek frappáns reklámjaikban információt hallgatnak el, függetlenül attól, hogy ez jogsértésnek minősül. A hiányos közlés főleg a bankok komplex termékeit népszerűsítő reklámokat jellemzi. A hitelintézetek ez esetben azzal szoktak védekezni, hogy a fogyasztótól elvárható, hogy szerződéskötés előtt utánajárjon a díjaknak, átolvassa az általános szerződési feltételeket. A GVH ezt az érvelést azonban megtévesztő, hiányos reklámok esetében nem fogadja el. A hivatal rejtett, személyes próbavásárlásai bizonyították, hogy az ügyfelek a bankokban nem kapnak kellő tájékoztatást. Hitelkártyák kamatmentes periódusával és türelmi idejével kapcsolatban például csak a próbavásárlók egyharmada kapott pontos tájékoztatást, és nagy hiányosságok voltak a kombinált betéti termékek esetében is. Az ellenőrök a deviza lakáshiteleknél találkoztak a legjobb tájékoztatással.


Javuló reklámok

Tóth a GVH tizennyolc éves működésének egyik legnagyobb eredményeként értékelte, hogy a hírközlési piacról gyakorlatilag eltűntek a „leglegleg” reklámok, és kikoptak a médiából azok a hirdetések is, amelyek elhallgatták a hűségnyilatkozat aláírásának szükségességét. A „betelefonálós játékok” általános gyakorlata is sokat javult az elmúlt években. A játékok feltételeiről ma már részletesebb információ áll rendelkezésre. Az alelnök előrelépésnek könyvelte el, hogy évről-évre növekszik a versenyhivatalhoz fordulók száma. Idén szeptemberig mintegy ezer panasz érkezett hozzájuk, és növekedett a kiszabott bírságok nagysága is. Míg 2004–2005-ben jogsértésenként átlagosan hat-nyolc millió forintot tettek ki a bírságok, addig mostanra ez a szám tizenöt-tizenhét millió forintra emelkedett.


Kulturált pénzügyek

Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke kiemelte, hogy a fogyasztói tudatosság erősítésében az MNB feladata a pénzügyi kultúra erősítése. A jegybank feladata többek a pénzügyi piacok figyelése, elemezése, a kockázati tényezők nyilvánosságra hozatala. Az alelnök szerint pozitív eredmény, hogy a piaci verseny következtében olcsóbbak lettek a hiteltermékek, az azonban semmiképp nem kívánatos, hogy a fogyasztók torkán „lenyomják” a kölcsönöket. Az alelnökasszony azt is hangsúlyozta, hogy ma már a hitelek 63 százaléka devizában denominált, többségében svájci frank alapú, hosszú lejáratú kölcsön. Míg azonban a svájci frank és az euró alapú hiteleknek nem olyan magas a kockázata, addig ez nem mondható el a nagy ingadozást mutató japán jen alapú kölcsönökről: a napokban volt például olyan háromnapos periódus, amelyen belül a japán jen árfolyama tizenöt százalékot mozdult el. A japán jen hitelek bevezetését követően mégis tíz százalékra nőtt a devizanem hiteleken belüli állománya. Ez az arány a tudatos fogyasztói magatartásnak köszönhetően mára öt százalékra esett vissza.


Brókerek karmában

Király Júlia azt is vészjóslónak tartja, hogy az alacsony kezdőrészletek miatt a hitelek nagysága a fedezet értékéhez képest növekszik. Ha pedig ilyen feltételek mellett csökken az ingatlan értéke, bekövetkezhet az, ami az Egyesült Államokban. Durván fogalmazva „beadhatjuk a kulcsot a sarki brókernél, és távoznunk”.

Király Júlia arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelzálog alapú hitelezés jelenleg ötven-hatvan százalékban ügynöki hálózaton keresztül történik. Ennek kockázata egyrészt az, hogy a hiteltermékek ügynöki értékesítése nincs kellő mértékben szabályozva, és a hitelbrókereknek sem szükséges semmilyen vizsgával vagy végzettséggel rendelkezniük. Emiatt pedig alultájékozottak maradhatnak a fogyasztók. Riasztó adat az is, hogy hazánkban a tőke és kamattörlesztés nagysága eléri a háztartási jövedelmek tizenhárom-tizenöt százalékát, alacsonyabb jövedelműeknél pedig huszonhárom százalékra is fölkúszhat.

Folytatás a következő oldalon!

Ajánljuk még:

• Nincs tartozásom, de feketelistán vagyok...
• Váratlan BKV-pótdíjak
• Hangyaháború: tanácsok rovarirtáshoz
• Helyszínelő fogyasztóvédelem
• Valutaváltás nyaralás után