Manapság egyre kevésbé tudható, milyen körülmények közt nevelkednek az asztalunkra kerülő zöldségek. Abban sem lehetünk biztosak, hogy valóban azt tartalmazza-e a fogyasztandó étel, amit csomagolása sugall. Húskészítmények és tejtermékek egyaránt tartalmazhatnak növényi alkotóelemeket, nem beszélve a különféle adalékanyagokról.

A biotermelés nem jelenti, hogy a veteménnyel - a gyomok kihúzását leszámítva - semmi munkánk ne lenne a betakarításig. A biogazdaságokban valójában komoly munka folyik: itt is permeteznek, persze főleg ásványi anyagokkal, növényi hormonokkal, növényi főzetekkel, esetleg réz, kén, zsurló, fokhagyma, csalán, alga tartalmú folyadékokkal. A zöldségeket növénytársítással védik, esetleg beszerzik az adott kártevő természetes ellenségét, ami nem ártalmas a növényre - meséli Lehner Judit biogazdálkodással foglalkozó kertészmérnök.

A növények természetes körülmények között jobban fejlődnek, ráadásul természetes növényi toxinok előállításával védekeznek a kártevők ellen. Ezzel bennünket is védenek a komolyabb betegségek kialakulásától, serkentve immunrendszerünket, sőt vérnyomást szabályozó hatással is bírnak. A hagyományos módszerekkel termesztett növényekben jóval nagyobb az ásványi anyagok mennyisége is, mint a nagyüzemi művelésből származókban. A műtrágyázott zöldség ellenben mintha csak gyógyszereken élne, sápadt, rosszkedvű, gyógyszerszagú. Ilyen eredetű zöldség fogyasztása az érzékenyebb szervezetűeket levertté, fáradékonyabbá teheti. Általános vélekedés az is, hogy jó néhány évtizede zajló folyamatos minőségromlás által korábban ismeretlen betegségek váltak mindennapossá.

Ipari termesztés esetén a paradicsom talaját például nitrogén, foszfor és kálium hatóanyagú műtrágyával dúsítják. A termesztés során többször permeteznek is, illetve gyomirtó vegyszereket juttatnak a táptalajba. A növényvédő-szerek a penészgombák toxinjai ellen is védenek, utóbbiak ugyanis jóval veszélyesebbek a permetezőszernél. Nem mindegy azonban, mennyire halmozódnak fel a növényben a permetezőszer maradványai. A szakemberek a tömeges megbetegedések elkerülése miatt különösen figyelnek a mikrobiológiai eredetű fertőzésveszélyekre.


Bolti hús, zöldség, tejfélék, húsos sajt

Egyes fórumok szerint a legtöbb sajt a szarvasmarhák oltógyomrában található enzimek felhasználásával készül. Ezt a fiatal állatok leölése során távolítják el, majd sóval, vagy az anyaállat tejével töltve szárítják. Ezután ennek egy darabja, vagy kivonata kerül a tejbe. A növényi eredetű oltóenzim ritka. Pasztörizálás után a tejben szalmonella és más baktériumok is benne maradhatnak, csakúgy, mint nehézfémek és vegyszerek maradványai. Az olcsóbb árkategóriába tartozó sajtok mértéktelen fogyasztása emiatt akár fejfájást, szívpanaszt is okozhat.

Léteznek növényi zsiradékból készült sajtok is. Ezek elsősorban áruk alapján ismerhetőek fel, mivel jóval olcsóbbak a tejszármazékoknál. A sajtutánzatokat elsősorban tejfehérjére érzékenyek részére fejlesztették ki, de kedvező áruk miatt mások is szívesen veszik. Hátrányuk, hogy főzés közben kicsapódnak belőlük a növényi zsírok, emellett ízük is más. A tejfölpótlék frissföllel is hasonló a helyzet. Itt a tejzsírt helyettesítik hidrogénezett növényi zsírokkal, amelyek főzéskor szintén kicsapódnak. A tej szervezetünk számára hasznos alkotóelemeinek jó része a pasztörizálás során elpusztul a kártékony baktériumok zömével együtt. A boltban kapható tej az alkalmazott UHT-technológia miatt nem savanyítható, inkább megkeseredik, rothadni kezd. A pasztörizálás miatt szervezetünk sem tudja felhasználni a tejben található kálciumot, amely így lerakódva meszesedést okoz. Mégis használják, hiszen tovább tartható el, így drágábban árusítható.

Milyen tanúsítvány, és engedélyek kellenek a biotermékek igazolásához? - többek között ezt is vizsgáljuk a következő oldalon!

Ajánljuk még:

• Ellentmondásos áramszámlák
• Sárga csekk költségei - ki köteles viselni?
• Eltűnt a garancia kötelezettje
• Kizártak a közszolgáltatásokból
• Sárga csekk: Fizess, hogy fizethess!