Ha lakóként, közös költség címén havonta súlyos ezreket szednek be tőlünk, egyáltalán nem mindegy, ki és miképpen rendezi társasházunk napi ügyeit. Lakásunk, kertünk, udvarunk épsége, legfőképpen pedig nyugalmunk mehet füstbe, ha nem vagyunk tisztában jogainkkal, vagy ha úgy tűnik, semmibe veszik azokat.
„A társasházak működése és mindennapjai kicsiben tökéletesen képezik le társadalmunk működését és közérzetét” - ezt már dr. Horváth Gyula ingatlanjogi szakértő, a Hidasy és Társai Ügyvédi Iroda tagja állapítja meg. Szerinte hazánkban rengeteg a működésképtelen vagy szabálytalanul működő lakóközösség.
Szabályozatlanul is működnek
Ennek egyik oka, hogy a társasházak életét szabályozó, 2003. évi, CXXXIII számú törvény valójában inkább csak útmutatóul szolgáló rendelkezéshalmaz. Betartatását senki nem ellenőrzi, szankciókat sem tartalmaz. Ennek „köszönhetően” egyrészt sok közös képviselő halászgat a zavarosban, csupán beszedve a pénzeket, érdemi munkát nem végezve érte. Másrészt egyes lakók rémuralmat gyakorolnak a házban, saját szájuk íze szerint értelmezve a törvényt.
Miért ilyen nehézkes?
A hajdan tanácsi tulajdonú bérházakból alakult társasházak zöme lepusztult épületben élő, a demokráciát csak tanulgató lakóközösségből szerveződött. Szerencsés esetben az újdonsült tulajdonosok maguk vették kezükbe a kormányrudat. Az intézőbizottságok személyes kapcsolataikat is bevetve próbálták a ház ügyeit intézni. Így attól sem kellett tartani, hogy egy „külsős” közös képviselő „lenyúlná” a ház pénzét. Az ezzel való riogatással és persze jól végzett munkájukkal sokan nyugdíjas állást szereztek saját lakóházukban. Többnyire ezek azok a házak, amelyek normálisan néznek ki, a kezdeti nagy népvándorlás már megállt és viszonylag stabil, állandó lakóközösségük van. Az új jövevények miatt van részletes Szervezeti és Működési Szabályzatuk (SZMSZ) és Házirendjük, aminek betartatásáról annak létrehozói, azaz az „őslakosok” gondoskodnak. Több, ma már saját vállalkozás révén más házak képviseletét is ellátó közös képviselő tett szert így gyakorlati tapasztalatra.
Minden házával képes törődni?
A gyakorlat szerint azok jártak a legrosszabbul, akik megmaradtak az IKV romjain létrehozott, önkormányzati tulajdonú ingatlankezelő cégeknél. Itt nem ritka, hogy egy közös képviselőre harminc-ötven ház is jut, így azok munkája is alacsonyabb hatásfokú, mint ahogyan az a lakók pénzéért elvárható volna.
A másfél évtizeddel ezelőtt induló közös képviselői biznisz kezdetben nagyon sok csalót vonzott a pályára, milliós sikkasztásokról azonban ma már nem hallani - amit ingatlanjogi szakértőnk is megerősített. Egy társasház pénzügyi tranzakciói ma már a lakók számára is könnyen nyomon követhetők. Az éves elszámoló közgyűlésekre (amit a rá következő év május 31-ig meg kell tartani) a közös képviselő köteles részletes pénzügyi beszámolót készíteni. A lakókból álló három-öt fős ellenőrző bizottság elvileg havonta ellenőrzi a ház számláján történő pénzmozgásokat, illetve a folyó munkálatok szerződéseit, de erről a lakók is kérhetnek aktuális tájékoztatást. A legtöbb házban a közös képviselő nem egyedül, hanem legalább egy lakóval együttesen rendelkezik a ház számlái felett, csökkentve ezzel a sikkasztás lehetőségét és megosztva a felelősséget is. Persze így is előfordul, hogy a közös képviselő „kéz kezet mos” alapon működik együtt a számvizsgálókkal, osztozva a megbízások után járó 10-20 százalékos „jutalékon”. Ezt a legtöbben zsebpénznek tekintik, a lakók pedig már annak is örülnek, ha a munkák normálisan elkészülnek.
"Lajos pénzszűkébe került és egymillió forintos hitelszerződést írt alá a GVH által már elmarasztalt Euromobilien Hungary Kft.-vel. Az ügyintéző kérésére befizetett hetvenezer forintját viszont már a szerződés felmondása után nem kapta vissza. "
"Mónika problémája akár az egész ország problémája is lehetne. Másfél éves állástalanság után épp kezdene egyenesbe jönni a család, csupán a behajtó cégek munkatársai írogatnak sms-t este kilenc után. "
![](\"/!coop/2011/coop_boltkereso.jpg\")
Szóljon hozzá: