A Magyar Bankszövetség május hatodikán kiadott bankváltási útmutatója a bankok ügyfeleinek kíván segítséget nyújtani, a bankváltásuk útvesztőiben való eligazodáshoz.

Nagyon gyakorlatias anyag, csak az vele a baj, hogy míg a tőlünk nyugatabbra működő bankszövetségek a pénzintézetek önszabályozásának, önkontrolljának és fogyasztóbarát szemléletének élharcosai, itthon inkább a fogyasztókat próbálnák megértő és rugalmas banki ügyfelekké átképezni, ahelyett, hogy a hazai bankok ügyfélpolitikájára gyakorolnának hathatós nyomást.


Hogyan lehetne egyszerűbb?

A Gazdasági Versenyhivatal és a PSZÁF évek óta sürgeti a bankváltás egyszerűsítését, a fogyasztóbarát hozzáállás megteremtését - jelek szerint csekély sikerrel. Az utóbbi két-három évben számos konferencia és szakmai egyeztetés zajlott már a témában. A kormány is támogatná az egyszerűbb és olcsóbb számlavezetést, ám drasztikus lépések helyett most inkább mi kapunk mankót „vesszőfutásunkhoz”. Itt olvasható erről egy tavalyi cikk.

A váltás terheinek tetemes része az ügyfelek vállát nyomja

Kézenfekvő megoldásként a hordozható számlaszám kínálkozna, ám ez a rendszer egyelőre nem kivitelezhető (nem úgy, mint a telefonszámok esetében). Ennek oka, hogy a háromszor nyolcjegyű bankszámlaszámok első nyolc száma a pénzintézet egyedi azonosítója, másik bank nem veheti át. Számlaszámunk viszont ezzel együtt egyedi, így a hordozhatóság - legalábbis míg ez az azonosítási rendszer él a világon - nem megoldható.


Az adminisztráció terhe

Az viszont számos országban evidens, hogy bankváltáskor az állandó átutalások egyenkénti átirányítása nem az ügyfél nyakára szakad, azt a két bank egymással rendezi (Angliában ez már régóta működik, Hollandiában 2004-ben, Írországban 2005-től vezették be). Ezekben az országokban a bankváltás adminisztrációjának lebonyolítása legfeljebb tíz napot vesz igénybe, nálunk viszont akár két hónapig is eltarthat - a közben felmerülő pluszköltségekről nem is beszélve


Csak hitelekkel csábítgatnak…

Itthon a lakosság alig több mint fele rendelkezik bankszámlával - így kegyeinkért egy viszonylag kis piacon verseng csaknem harminc bank (takarékszövetkezetek és Posta nélkül). A fogyasztók a versengésből azonban legfeljebb azt érzékelhetik, hogy a reklámok folyamatosan akciós hitelekkel bombázzák őket, más formái az „átcsábításnak” nemigen vannak. Néha találkozunk ugyan akciós vagy „nullaforintos” számlavezetési díjakkal, ám ezeknek vagy nem hiszünk, vagy éppen a bankváltás nehézségei miatt mondunk le róluk. A hitelkártyák, az átutalások, a kártyás vásárlás vagy internet banking aránya nálunk nagyon alacsony, e területeken tehát bőven van üzleti lehetőség.

Ki viszi át a hitelt?

A magyar bankok ügyfeleiket jelenleg szigorú és egyoldalú hitelszerződésekkel kötik magukhoz. A hosszú lejáratú banki kölcsönök idő előtti visszafizetése költséges mulatság, hiszen az elmaradt hasznot, gyakran több tízezer forintot, simán behajtják rajtunk ilyen-olyan címszóval (szerződésmódosítási díj, adminisztrációs díj stb.). Ha másik bankhoz visszük a már meglévő hitelünket, az további súlyos tízezrekbe kerül, hiszen újra meg kell fizetni a hitelbírálati és közjegyzői díjakat, sőt ki kell várni a hosszú hetekig elhúzódó folyósítást is. Ez idő alatt persze mindkét számlánkat fenn kell tartani, hiszen a régit lezárni csak akkor fogják, ha minden tartozásunkat visszafizettük.

A hitel nem ereszt

Így tehát jól tesszük (figyelmeztet az Útmutató), ha még az új számla megnyitása előtt alaposan utánanézünk a felmerülő költségeknek, mert lehet, hogy végül többet veszítünk a réven, mint amennyit nyerünk a vámon. (A PSZÁF honlapján részletes összehasonlító táblázatokat találunk a különböző pénzügyi szolgáltatásokról.)

Milyen nehézségekkel jár még a bankváltás? - ezt vizsgáljuk a következő oldalon!

Ajánljuk még:

• Becsaptak vagy óvatlan voltam?
• Felnőttképzés, erre ráfizettem!
• Jó ég, mit írtam alá?
• Gyorskölcsönök, horror kamatok
• Távközlési antenna a háztetőn