A postahivatalban az ügyfél-elégedettség érdekében választhatunk a sorszámos és a sorban állós irodarész között. Élve a XXI. század vívmányaival, besétáltam, és kértem sorszámot, majd vártam. Vártam. Vártam. Az én sorszámom 5-össel kezdődött, és csupa 2-essel kezdődőt szólítottak.
A hosszú hétvége előtti pénteken követtem el azt a hibát, hogy a vonat indulás előtt besétáltam a Keleti Pályaudvar melletti postára. Gondoltam feladom a csekkeket.
Ebben a postahivatalban az ügyfél-elégedettség érdekében választási lehetőség is van: van sorszámos és sorbaállós irodarész is. Élve a XXI. század vívmányaival, besétáltam, és kértem sorszámot, majd vártam. Vártam. Vártam. Az én sorszámom 5-össel kezdődött, és csupa 2-essel kezdődőt szólítottak. Egy úrral együtt, megunva a végtelennek tűnő várakozást, odamentünk egy ablakhoz, megérdeklődve, hogy jó helyen állunk-e sorba.
A hölgy ügyfélbarát válasza ennyi volt: "Ehhez a sorszámhoz nem tarozik kezelő. Húzzon másikat!"
A vesztes "sorsjeggyel" a kezünkben közöltük, hogy mi itt és most befizetjük a csekkjeinket, és javasoljuk, hogy legalább egy táblát biggyesszenek ki: "Hülye ügyfél! Ha nem az 1-es sorszámot választod, sosem szólítunk, mert a többi öthöz itt nem tartozik kezelő". Csekkjeim fizetése közben a hölgy még szóvá tette, hogy így egy csomó embert megelőztem. Hát igen, mindig az ügyfél a hibás, tudom én... :)
Szóljon hozzá: