Az MRP Program a munkavállalók átverése volt. A konstrukció igazi haszonélvezői azt állították, hogy ezeket részvényeket valódi részvényekre cserélik, persze ez csak „rizsa” volt, az osztalékból sem láttunk egy fillért sem.

Kormányunk újabb kisrészvényes program meghirdetését tervezi. Szeretném hasonló témában szerzett, keserű tapasztalataimat a szélesebb nyilvánossággal is megosztani. Célom, hogy a döntési pozíciókat birtoklók kilencvenes években kieszelt tulajdonszerzési módszereiket még egyszer ne alkalmazhassák.

Történetem a következő: A kilencvenes évek elején egy ma is működő, nagy állami építőipari vállalatnál dolgoztam. Miután privatizálták a céget, munkavállalói részvényt kaptam. Beosztásomnál fogva, illetve eredményes munkám elismeréséül-, a részvényeket ingyenesen kaptam. Sorszámait a mai napig őrzöm, bár fizikailag nincsenek a birtokomban. Az építőipari cég ugyanis egy MRP (Munkavállalói Részvényprogram) irodát működtetett, részvényeinket ott tárolták. 1995-ben megszűnt a céges munkaviszonyom, a részvényeim is náluk maradtak. Senki sem ajánlotta föl, hogy kifizetné részvényeim ellenértékét. A cég egyre erősödött, mivel 1998. és 2004. között szinte csak ők építhettek autópályát.

Ezekben az években minden egyes MRP-részvényes többször is levelet kapott, miszerint részvényeiket a vállalat valódi részvényekre váltaná. A cég tulajdonosa (az ország egyik leggazdagabb magánszemélye) pedig a névérték 20 százalékán, pár év múlva már 40 százalékán, újabb néhány év múlva egyenesen száz százalékon vette volna meg részvényeinket. Több dolgozó is eladta részvényeit az ajánlattevőnek. Miután a részvények többsége egy kézbe, a tulajdonos kezébe került, „megszűnt” az MRP iroda. A vállalti kisrészvényesek, aktív dolgozók, részvényeiket mind eladták a főrészvényesnek, osztalékot pedig ők sem láttak soha. Többen nem adtuk el részvényeinket, hanem a részvény után járó osztalékot, vagy egy osztalékkal növelt magasabb vételár kifizetését kértük. A cégvezetés minden hasonló kezdeményezésünket lesöpörte. Csak akkor engedtek volna be minket a portán, ha ott helyben eladjuk részvényeinket a cég tulajdonosának, névértéken. Évekig folyamatosan folytatták ezt a zsarolást. Semmilyen hatalom, jog nem parancsolt nekik megálljt.

Többször fordultunk a rendőrséghez. Ott közölték, hogy ez polgári peres ügy. A cég portáján meg azt állították, amikor kikértük a részvényeinket, hogy „nekünk ilyenünk már nincs, de azért hajlandóak lennének tőlünk megvenni”. Kérdésem: kik veszik föl a részvényeim után járó osztalékot hosszú évek óta? Válaszuk az volt, hogy a vállalat jelenlegi dolgozói, vezetői. Ha ez tényleg így van, az kimeríti az okirathamisítás fogalmát, ez csalás! Visszatekintve a programra látható, hogy az MRP Program a munkavállalók átverése volt. A konstrukció igazi haszonélvezői azt állították, hogy ezeket részvényeket valódi részvényekre cserélik, persze ez csak „rizsa” volt. A Cégbíróságon mai napig az MRP-részvényeket tartják nyilván, azok vannak iktatva. Minap a sajtóból értesültem arról, hogy a cég eladó. (Most nem megy nekik extraprofittal az autópályaépítés.) Külföldi vevőnek szeretnék a céget eladni, mintegy harmincmilliárd forintért. A vevő természetesen azokat az MRP-részvényeket is meg fogja venni, amit a tulajdonos jogellenesen bitorol, hisz nem az övé.

Milyen országban élünk?

Gyurcsány miniszterelnök most ismét meghirdette a kisemberek részvényvásárlási programját. Fenti történetem arra példa, miképpen lehet a kisembereket kiforgatni tulajdonukból, átverni bennünket egy állami vállalat privatizációja során.

Ajánljuk még:

• Egyoldalú hűségnyilatozatok
• Bizományos eladás van, pénz nincs
• Simlis használtautó kereskedő
• Webszolgáltató kicsinyes bosszúja
• Biztonsági ajtó csere