Albérletkeresésnek több módja van, bár nem mindegyik kifizetődő. Míg a címkiadással foglalkozó cégek szemrebbenés nélkül akasztják le sokezer forintra a gyanútlan bérlőjelöltet, addig a komolyabb cégek valós szolgáltatást nyújtanak − persze jóval magasabb áron.

Az ingatlanirodák egy része díjmentesen közvetít albérletet vevőinek. Ezek a cégek lakástulajdonosokkal szerződnek, velük számolnak el a sikeres üzlet lebonyolítása után. Többségük egyhavi bérleti díjnak megfelelő összeget tesz zsebre a kiadásért, cserébe viszont szolgáltatást is nyújt: a bérlőjelölteket igény szerint szűrik, és el is kísérik őket a kiszemelt lakásba. A fizetendő összeg nagysága független attól, hogy a bérlő egy vagy több évig marad − sikerdíjat csak egyszer kell fizetni. A jobb ingatlanirodák és frachise-hálózatok rendre ezt a módszert alkalmazzák. „Előre egyeztetünk a tulajdonosokkal és bérlőjelöltekkel, a megbeszélt időpontra pedig kiküldünk egy terepen dolgozó kollégát.

Ha összejön az üzlet, sikerdíjként az első havi bérleti díjat kérjük a tulajdonostól” − mondja Borsos Tibor, az amerikai stílusban dolgozó Monopoly ingatlaniroda vezetője. Borsosék cége címkiadással egyáltalán nem foglalkozik, nincs is túl jó véleménnyel az ilyen irodákról. Hasonló a Duna House gyakorlata is: Murányi Ákos vezető elemző a töbletszolgáltatás nélküli címkiadást „érdekesnek” találta, hiszen a címeket közvetítő nélkül is meg lehet találni az interneten. A franchise-hálózatnál szintén a tulajdonos fizeti a sikerdíjat. Ez alapesetben egyhavi bérleti díjnak megfelelő összeg, bár ha tizenkét hónapnál hosszabb időre kötik a szerződést, a közvetítői jutalék a havi bérleti díj másfélszeresére nő. A DH is szűri a bérlőket: egyesek például csak nemdohányzóknak, kisállatot nem tartóknak, vagy éppen nyugati üzletembereknek adnák ki lakásukat, megint mások jogszabályba ütköző kikötéseket is megkockáztatnak.

Kamu címek többezerért

Míg a sikerdíjért dolgozó irodáknak sem okuk, sem lehetőségük nincs a trükközésre, addig a címkiadásból élő cégeknek elemi érdekük, hogy boldog-boldogtalant odaküldjenek egy-egy címre. Ők azzal keresik kenyerüket, hogy az adatbázisukban szereplő címekkel kufárkodnak, négy-nyolcezer forintos tagsági díj fejében. Egy Hollán Ernő utcai irodára például már többen is panaszkodtak, kamuhirdetései miatt. Forgatókönyvük a következő: olyan hirdetést közölnek, amelyre a tulajdonos jelentkezik. A lakásokat fölveszik az adatbázisba, és amikor a bérlő bemegy az irodájukba, kiadják neki a címet. A bérlőjelölt négyezer forintnyi tagsági díj fejében, két héten keresztül folyamatosan kapja a címeket. Ezek egy része viszont nem valós: a telefont felkapó „nagyi” vagy nem tud a hirdetésről, vagy az már nem aktuális.

A tulajdonosok nem is mindig tudják meg, hogy a közvetítők valójában ingatlanügynökök, és hogy a telefonszámukat pénzért fogják kiadni. Pedig a módszer tisztességesen is működhetne, ha a tulajdonos tisztában lenne azzal, hogy ingatlanügynöknek adta meg lakása minden paraméterét, utóbbi pedig csak valós, ellenőrzött címeket árulna a bérlőknek. A Monopoly éppen egy ilyen rendszer kidolgozását tervezi.

A lapozás után kiderül, hogyan próbálják a közvetítőirodák átverni a gyanútlan bérlőjelölteket!

Ajánljuk még:

• Elállás az utazási szerződéstől
• Jogaink netes vásárláskor
• Szezonvégi boltos trükkök
• Megosztott bírságok
• Karácsonyi ajándékcsere