Mire figyeljünk a halászlébe való vásárlásakor? Zsíros vagy sovány halat válasszunk? És miképpen végezhetünk vele kíméletesen?
Csak élő halat!
A marketek alig győzik kamionszámra behozni az olcsó szlovák pontyot, míg a kofák az ősszel lehalászott, majd mesterségesen kialakított tárolómedencékben összezsúfolt zsákmányból merítenek. Kedvenc karácsonyi eledelünk a halászlé, édesvízi halakból áll össze, legfontosabb alapanyaga a ponty. Van aki az állóvízi, zsíros húsú tükörpontyra esküszik (főzés közben kanállal lehet merni a zsírt). A háziasszonyok kedvencének is becézett halféle elsősorban kevés pikkelye miatt kedvelt. Van aki a folyami pontyra, más néven nyurgára izgul. Ennek bőre vékony, zsírpárnáit sem a plasztikai sebészeten szívták le, húsa sem esik szét főzés közben. Legszerencsésebb választás élőhalat venni. Soha ne vegyünk előre megpucolt, feldarabolt pontyot, hiszen az akváriumban előző éjjel elpusztult halakat reggel szívfájdalom nélkül szórják ki a bevásárlóközpontok hűtőpultjaira.
 |
Egyetlen előnyük, hogy tisztításuk és darabolásuk kevesebb gonddal jár, sőt az asszony sem sopánkodik a mészárszékké változtatott konyha miatt. A halászléfőzés első számú szabálya: kizárólag friss áruval dolgozz! Az áldozatot érdemes egy nappal korábban beszerezni, élve hazaszállítani, majd éjjelre megúszatni a fürdőkádban, hogy megszabaduljon a szennyeződés nagyjától. Gondolj bele, mennyi halat tárolnak a szupermarket egyetlen akváriumában, mennyi ürülék és iszap halmozódik fel, majd szűrődik át a kopoltyúján!
Nem a legnagyobb a legjobb
Halászlé-alapanyagnak legjobb a három-négykilós ponty, az ennél nagyobb példány hasa alatt képződő zsírtartalom egyenes arányban áll életkorával. Ne vegyél szétvert kopoltyújút, törött farkút, vagy olyan halat, amelynek testén furcsa foltok, mételyek virítanak. Ha mozdulatlan, de nem merev, nyisd fel a kopoltyúját; a vörös szín még élő, a rózsaszín viszont már elpusztult halra utal. Egy szó, mint száz: ránézésre egészséges, fertőzésmentes, és ami a legfontosabb, élő pontyot vásárolj!
Többféle a jóféle
A pontyért nem minden országban rajonganak, az Egyesült Államokban még a bevándorló latin-amerikaiak sem fogyasztják szívesen. Ott szántóföldet trágyáznak a tavakban óriási méretűvé dagadó halfajtával. Nálunk más a helyzet, de tény: a halászlé még ízletesebb, ha többféle halat főzünk egybe. Tapasztalt horgászok mondják: a harcsa pikáns ízt ad a levesnek, míg a csuka bőre (elég csak a feje is) jellegzetes zamatot kölcsönöz az ételnek.
A csukahús viszont ritka árú, beszerzéséhez nem árt karácsony tájékán feleleveníteni régi halász-kapcsolatainkat. Nehéz hozzájutni, szállítása is problémás, lehalászás utáni tartása sem egyszerű. Megpucolni viszont annál inkább! Gerincénél fogva könnyen megszabadítható szálkáitól. A harcsát is hasonlóan egyszerű kezelni. Süllőt viszont soha ne dobj a levesbe! Egyéb kishalat, például keszeget megenged a szakirodalom, érdemes azonban a bogrács fenekére száműzni őket. Ha megpörkölődnek, netalán odaégnek, akkor a másodrangú árú károsodik elsősorban.
Bűz és mocsok
Érintettük már a halpucolás témakörét. Nem baj, ha halasra bízzuk a külső tisztítást, de figyeljük árgus szemmel, hogy üzletben vagy piacon szigorúan az általunk választott uszonyost pikkelyezzék le! A tisztítási művelet végére a hal tömegének átlagosan hatvan százaléka marad meg. Halvásárlás előtt tehát érdemes otthon jelezni, hogy komolyabb mocsokra és bűzre van kilátás. A karácsonyi nagytakarítás eredményét nagy eséllyel nullázó pikkelyezést a fejtetőre mért erős ütéssel elkábított halon végezzük!
Dráguló uszonyosok
A hal ára mintegy tíz-tizenöt százalékkal emelkedett az idén. A ponty kilóját tavaly 500-560 forintért adták, idén a vásárcsarnokban 760-790 forint között mozog. A kofák szerint karácsonyhoz közeledve csak emelkedhetnek az árak. A bevásárlóközpontokban viszont december végére felére-harmadára csökken a ponty ára. A harcsa kilója 1600-1900 Ft között ingadozik, a kárászért átlagban ötszáz forintot kérnek az eladók.
Szabad ég alatt, tábortűz felett
A legnemesebb ízt a bográcsban főtt halleves adja, de az sem mindegy, milyen fával helyettesítjük a gázkályhát. A tolnai horgászok például a nyárfára esküsznek. Ez a fafajta harmonizálja az uszonyos és a természet frissességének egyvelegét. Pirospaprika mellett nem szabad elfelejtkezni a borról sem! Egy kortyot a levesbe, és egyet a séfbe, - ez a kettőség az idő előre haladtával közös nevezőre segítheti ételt és készítőjét…
Szóljon hozzá: