A kevésbé árérzékeny piacok eladási adatai már több éve a notebookok fölényét jelzik, az asztali számítógépekkel szemben. A trend lassan hazánkat is eléri, itthon is látványosan esik a noteszgépek ára.

Bár csúcsgép-kategóriában egyelőre tetemes az asztali gépek árelőnye a laptopokhoz viszonyítva, alapgépek esetén mára elenyészett a különbség. Persze egyéb szempontok is számítanak, ezért érdemes áttekinteni a legfontosabb tényezőket, elősegítendő a vásárlás előtti helyes döntést.

Varietas delectat

A műszaki nagyáruházak láthatóan érzik az „új idők szeleit", hiszen míg készre szerelt asztali számítógépből mára alig egy-két fajtát tartanak, a különféle notebookok hosszú polcokat foglalnak el. A nagyobb gyártók minden piaci szegmenst le akarnak fedni, ezért sok verziót készítenek egy adott noteszgép-típusból, sőt egyedi megrendelés révén is legyártathatjuk a saját, különleges igényeinknek megfelelő konfigurációt. Ráadásul, ma már házilag fejleszthetőek a notebookok fő elemei is, a szükséges alkatrészek pedig beszerezhetőek a szakboltokból.

Nem mind arany, ami fénylik

Készre szerelt számítógépeknél fontos alaposan ellenőrizni belsejük tényleges tartalmát. Egyes gyártók itt is igyekeznek kihasználni az egyszeri vásárló tudatlanságát.

Asztali gépek esetében főleg a „noname” összeszerelő üzemek szoktak elavult, gyenge minőségű (netán használt!) alkatrészekből olcsónak látszó számítógépeket összeeszkábálni.

Amennyiben Via vagy Cyrix processzorral, UniChrome, vagy hasonló, periférikus gyártótól származó videokártyával szerelt asztali vagy mobilgéppel találkozunk, gondoljuk át alaposan, megérik-e a pénzüket.

Ezek elavultak és nagyon kis teljesítményűek (igaz, energiatakarékosak)! (A márkás gyártók azonban sokszor a „plusz terméktámogatás" ürügyén indokolatlanul drágák.) Jellemző példa az is, hogy a hangzatos nevű-típusszámú videokártya csupán egyszerű, 64 bites memóriavezérlésű típus.

Ez ugyan olcsó, ám grafikai teljesítménye szánalmas. Főleg az alsó középkategóriába tartozó notebookoknál fordulnak elő mostanság „hyper memory” vagy „turbo memory” típusú videokártyák. Mi azonban ne dőljünk be a hangzatos elnevezéseknek! Ezek, bár éppenséggel praktikus technológiák, semmiféle „hiper-szuper” szolgáltatást nem nyújtanak, inkább lassítják a grafikai megjelenítést. Arra utalnak, hogy a videokártya a gép rendszermemóriáját használja, mert saját memóriája alig van.

Mindig tartsuk észben, hogy a műszaki áruházakban a gépek mellé kihelyezett (vagy a reklámkiadványokban közölt) tájékoztató leírások vajmi keveset árulnak el a számítógép valódi tartalmáról, elég sokszor hibásak is. Győződjünk meg a számítógép gépkönyve, specifikációja segítségével arról, hogy mi van a „készülékben”! Az árak összehasonlításánál mindig vegyük figyelembe, milyen operációs rendszer van a notebookra telepítve, különösen, ha az az ingyenes Linux valamelyik változata!

Csökkenő különbségek

Mindmáig a miniatürizálás és a különleges energiatakarékossági követelmények technológiai nehézségei, valamint a kisebb gyártási darabszámok okozták a noteszgépek drágaságát. Ezek az okok azonban megszűnőben vannak, ma már inkább csak a PDA-méretű, miniatürizált PC-knél érvényesülnek. A mobil eszközökhöz kikísérletezett technológiák (alacsony energiafogyasztás melletti nagy teljesítmény) átkerülnek az asztali számítógépekbe is, ezért elmosódnak a különbségek. Két lényeges eltérés azonban megmaradt. A processzorok közül a jobban sikerült példányokat teszik a notebookokba, ezért ezek általában kiválóan fejleszthetőek. Igaz lehet ez a videovezérlőkre is, ám ezeknél egyelőre jellemző, hogy áramfogyasztásuk csökkentése érdekében egyszerűsítik felépítésüket. Ennek eredményeképpen grafikai teljesítményük általában kisebb, mint azonos típusjelű asztali változataiké.

Mennyi az annyi

Egy márkás, alapteljesítményű Intel Celeron vagy AMD Sempron processzorral és alaplapra integrált videóvezérlővel ellátott, készreszerelt asztali számítógép 85-90 ezer forintba kerül, Windows operációs rendszerrel. Azonos paraméterekkel rendelkező noteszgép 120-140 ezret kóstál, az árkülönbözet azonban a monitor ára. A mobilgéphez „jár” egy alapesetben 1200x800-as felbontású, fényesüveg-bevonatú kijelző, ami asztali gép esetén további 35-50 ezres kiadást jelentene. Például a márkás asztali gépek közül a Fujitsu-Siemens Scaleo LI 2605-ös (3,3GHz Intel Celeron, 512 MB memória, 160 GB merevlemez, VIA integrált videovezérlő…) media-markt-beli kilencvenezer forintos, monitor nélküli ára átlagosnak tekinthető. (Persze ennél olcsóbban is ki lehet jönni, ha szaküzletben, magunk válogatta alkatrészekből szereltetjük össze).

A Toshiba Satellite L30-10P notebook-ért (Celeron M440, 512 MB, 80 GB, ATI videovezérlő…) az Office Depot-ban kért százharmincezer forint jutányos ár, tehát nem kell több pénzt kiadnunk a mobilgépért ebben az összehasonlításban. Ha komolyabb notebookot akarunk venni, az elsősorban a videokártyák és processzorok miatt egyre drágább, az azonos tudású asztali gépekhez képest. A laptopokba nagyteljesítményű, mégis energiatakarékos videokártyát és processzort kell fejleszteni, ezért ezek drágák, ahogyan hűtésük megoldása is. A legújabb 3D-s játékokat kedvelők számára tehát a mobilgépek nem előnyösek. Ezzel együtt, 150-160 ezer forinttól kaphatóak olyan notebookok, amelyek már számottevő teljesítményű, Intel Core2 Duo vagy AMD Athlon64 X2 processzorokat és önálló videokártyákat használnak.

Az ultrahordozható PC-k (UMPC) azonban ma is ultradrágák, a négyszáz- és hatszázezer forint közötti ársávba esnek. Így az Asus R2H típus elég jó vételnek minősül 280 ezerért, de csak az UMPC kategórián belül, hiszen a 0,9 GHz-es Celeron processzor és a hét collos, 1024x600-as felbontású kijelző eléggé behatárolja a lehetőségeket. Ellenpólus: az 1,2 GHz-es Celeronnal szerelt Sony VGNUX280P-ért nem átalllanak 700-720 ezret elkérni. A különbség 440 ezer forint, és hát ennyivel többet nem tud a Sony… Hasonló arányok érvényesek a kisméretű (11-12 collos képernyőjű) noteszgépekre is. Ezek egyszerűbb típusai most értek le a kétszázötvenezer forintos határhoz, de így is mintegy kétszer drágábbak a hasonló képességű asztali gépeknél.

A felső régióban pedig olyan extrémen árazott példányok találhatóak, mint a Sony Vaio GN TX3XP a maga hétszázezres árával. Megjelentek a 19-20 collos monitorral épített, tehát elég nagyméretű, „infrahordozható” notebookok is. Ezek ára egyelőre a kis gyártási darabszámok miatt mozog a 400-600 ezer forintos ársávban, illetve, mert rendszerint extrém teljesítményű alkatrészekből szerelik őket össze. Ezek közeljövőben esedékes áresésének nincs technológiai akadálya, de ha szemügyre vesszük például a húsz collos monitorú Dell XPS M2010 nyolcszáznegyvenezer forintos árát (laptop.hu, notebook.hu), akkor bizonyára elgondolkodunk és esetleg megelégszünk az ugyanakkora képfelbontást (1680x1050 pixel) tizenöt collos képernyőn, és „csak” kétszázkilencvenezerért nyújtó Lenovo N100-assal.

Előnyök-hátrányok

A kis méretből persze nehézségek is adódnak; a mobilgépek monitorán minden apróbb, és valamilyen módon a billentyűzetet is „össze kell zsúfolni”. Vásárlás előtt ezért alaposan próbáljuk ki az adott billentyűzetet, hiszen rossz beosztású klaviatúrán nagyon zavaró dolgozni. Az itthon forgalmazott noteszgépek között szerencsére ma már ritka az olyan, amelyiknek billentyűzete nincs „magyarítva". Az sem mindegy, hogy az í, ű, ő, é betűk helyükön vannak-e, vagy csak valahová „besuvasztották őket”. A laptopok érthető okokból (lásd méret) nem kínálnak több száz gigabyte-os merevlemezeket. Napjainkban 60-80 GB az átlagos, az ennél nagyobb tárhelyű winchesterek ára exponenciálisan nő. A noteszgépek előnye azonban, hogy – részben kompaktságuk, részben igényes anyagfelhasználásuk miatt – értékvesztésük általában lassabban történik.

Ajánljuk még:

• A klíma ördöge
• Önkéntes árszolgáltatás
• Jó biciklit - fillérekért
• Lakásvásárlás buktatókkal
• Életveszélyes játékok